Kaktuszos suli 7. - A növényvilág rendszerezése dióhéjban

Debreceni Pozsgástár
189. oldal

Zusammenfassung: Die Verfasserin beschreibt kurz die Grundprinzipien, die Kategorien und die Methoden der Pflanzensystematisierung und erwahnt einige Systematiker.
Abstract: The author writes down the basic principles, categories and methods of the classification of the plants. She also mentions several systematists.

A növényvilág, a flóra - Flóra a tavasz és a virágok római istennője - egy területen élő növényfajok, a vegetáció, egy meghatározott területen élő növények összessége, közössége.

A növények olyan élő szervezetek, amelyek a szervetlen anyagokból (széndioxid és víz) a növényi színtestek (klorofill) segítségével, napenergia hatására szerves anyagot állítanak elő.

A növényvilág vizsgálatával a növénytan, - botanika - foglalkozik. A botanikusok eddig kb. 400,000 növényfajt írtak le, de feltételezhetően sok növény - főleg a trópusokon - még felfedezésre és tudományos ismertetésre vár. Minden egyes növénynek (fajnak) megvan a Földön az élőhelye, behatárolható az a terület, ahol elterjedt (elterjedési területe). Kis elterjedési területű, azon a területen kialakult fajokat bennszülött (endemikus,) az egész Földön elterjedt fajokat kozmopolitáknak nevezzük.

A növényrendszerezés célja, hogy minden faj olyan nevet kapjon, amelynek alapján meg lehet őket különböztetni, le lehessen őket írni úgy, hogy felismerhetők és besorolhatók legyenek egy rokoni és származási kapcsolatokra épülő rendszerbe. Ennek a tudománynak a neve a rendszertan (taxonómia). A rendszerezés alapegysége a faj (species) amely olyan növényeket foglal magában, amelyek közös tulajdonságokkal rendelkeznek, közös őstől származnak és meghatározott feltételek mellett, meghatározott területen élnek. (A faj definíciója az itt leírtnál sokkal bonyolultabb, a főcímben megfogalmazott célt meghaladja annak részletezése. Ezekre a kérdésekre a későbbi írásokban visszatérünk. A szerk.)

Minden fajt két névvel - nemzetség és fajnévvel - jelölünk és a név után feltüntetjük az adott faj első leírójának nevét (auctor). Alacsonyabb rendszertani egység az alfaj (subspecies), változat (varietas) és forma (forma) vagy alak. Két faj közötti természetes úton keverék faj keletkezhet (természetes hibrid); termesztett (kultúr) növények körében mesterségesen az un. hibridizációval(mesterséges keresztezés) és kiválogatással nemesítés során létrehozott egység a fajta (cultivar).

Magasabb kategóriát alkotnak a hasonló tulajdonságokkal rendelkező fajok, amelyek egy nemzetségbe (genus) tartoznak Az e felett lévő kategória a család (familia),(rokon nemzetségek csoportja). A rokon családok alkotják a rendet (ordo), a rokon rendek az osztályokat (classis), a rokon osztályok a törzseket (phyllum). A legnagyobb rendszertani egység a növények országa (Regnum Plantae).

A növényvilágot az ókortól napjainkig sokan és sokféleképpen rendszerezték. Ezek közül két érdekes elmélet alapján alkotó rendszerezőt említek meg. A középkorban a gyógyító növények álltak elsősorban a figyelem középpontjában.

Philippus Aureolus Paracelsus (1493-1541), svájci orvos, természettudós, alkimista és filozófus megalkotta az úgynevezett jelrendszert a Signatura rerum-ot. Szerinte minden gyógynövényre jellemző valamilyen tipikus jegy - szignatúra - ami a növény felhasználhatóságára utal. Elve: hasonlót hasonlóval lehet gyógyítani.

Az első botanikusok egyikeként Michael Adanson dolgozta ki a növények természetes rendszerét. A Familles des plantes c. művében a növényeket 58 családba sorolta. A felosztás alapjául a növények fizikai, alaktani jellemzése (morfológia) szolgált. A ma is használt növényrendszert.

Carl von Linné (1707-1778) svéd természettudós és botanikus találta ki és vezette be. Fiatal orvosként és természettudósként azt a célt tűzte maga elé, hogy besorolja és megnevezze az összes addig megismert élőlényt. Rendszertana megnevezésének alapjául ógörög és latin megnevezéseket választott. Ezeket fokozatosan felváltották a középkori klasszikus latin nevek.

Előtte a botanikusok több szavas megnevezéseket használtak, amik sok esetben megegyeztek az adott faj rövid leírásával. Linné ezeket kettős megnevezéssel (nemzetségnév, fajnév) helyettesítette, így megteremtette a „binominális nomenklatúrát".

Több nemzetségnevet a kor híres személyiségeinek neve alapján alkotott meg. Főbb művei: Species Plantarum (1753), Somnus Plantarum (1755), Systema Naturae (1758), Genera Plantarum (1754).

Irodalom.:

  • Ceman, R. 2001.: Élő természet - növényvilág, Geobook.

Druzsin Józsefné Zsóka
Érdliget

Címkék

Hozzászólások

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.