Kaktuszos- suli 3. - Mi az a pozsgás?

Debreceni Pozsgástár
44. oldal

Zusammenfassunq: Der Autor versuchtmit dem Vergleich der Kategorien den Begriff "Sukkulent" zu erklaren. Sukkulent sein ist eine Lebensart, die durch die Evolution entstandene Körperaufbau und die biologische Eigenschaften möglich machen.
Abstract: Comparíng the categories the author tries to have the reader understand the term succulent. The succulent means not only a systematic category but it is like a way of life which has evolved through the evolution. The structure of their bodies and their physiological features made them adapt to their surroundings.

Ezen szó hallatán sokan a növények egy csoportjára gondolnak, teljesen jogosan. Csakhogy a kevésbé szakavatott olvasók egy része ezt úgy is képzeli el, hogy ez egy rendszertani fogalom. Olyan, mintha azt mondanám, hogy kaktuszok. Az írásainkban egészen megtévesztő módon tényleg egymás mellett használjuk a „kaktuszok és pozsgások" szavakat. Még könyvcímként is szerepel együtt a két fogalom.
Azt hiszem, minden (volt) általános iskolás számára ismerős az a közmondás, hogy „minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár". Ez valami olyasmit jelent, hogy a szarvasbogár is rovar, meg a káposztalepke vagy házi méh is, de ez utóbbi kettő már nem bogár. A káposztalepke ugyanolyan rendszertani egységbe, a lepkék rendjébe tartozik, mint a szarvasbogár, ami a bogarak rendjének a tagja. Tehát van egy nagy doboz, ez a rovarok osztályának doboza és abban van számos kisebb doboz, ami az egyes rovarrendek dobozát jelenti. A mi esetünkben ugyanígy lehet alkotni egy mű közmondást, ami valahogy úgy hangozna, hogy „minden kaktusz pozsgás, de nem minden pozsgás kaktusz". Tehát van egy nagy doboz „pozsgás" felirattal, abban pedig számos kisebb doboz, amelyeknek olyan feliratai lehetnek, mint a kaktuszok, kristályvirágok, stb. Most, ha valaki úgy gondolja, hogy ezzel tisztáztam is a főcím fogalmát, az nagyon téved.
Az általam felhozott két példa összehasonlítása valahol sántít. A rovarok nagy doboza, az egy érvényes rendszertani egység, méghozzá a rendszertani hierarchia (faj-nemzetség-család-rend-osztály-törzs) egy magasabb részét képviselő osztályt jelöl. A pozsgás fogalomról ezt nem lehet elmondani. Vannak olyan növénycsaládok, amelyekben csak bizonyos fajokra vagy fajok csoportjára mondjuk, hogy pozsgások. Ilyenek az Euphorbia-k. Ez ráadásul csak egy nemzetség, tehát jóval kisebb rendszertani egység, mint pl. a család. Az Euphorbia nemzetség számos faja nálunk is él, amelyekre egyáltalán nem mondanánk, hogy pozsgások. Ilyen példát a selyemkórófélék (Asclepiadaceae) családjában is találunk. Maga a selyemkóró (Asclepias syriaca), ami hazánk homokos vidékein mint kártékony, behurcolt gyom jelentkezik, vagy a méreggyilok (Cynanchum vincetoxicum), ami erdős sztyepp vidékeinken elterjedt, nem éppen pozsgások. Pozsgásnak tekintjük azonban az ugyanebbe a családba tartozó Huernia, Carallumma, Stapelia, Brachystelma, Tavaresia, Piaranthus, stb. nemzetségek fajait. Láthatjuk tehát, hogy rendszertani szempontból nem állná meg a helyét a pozsgás fogalom. Hogyan lehetne besorolni pl. az Euphorbiaceae családot egy olyan magasabb rendszertani egységbe, amiben a pozsgások kapnának helyet. Sehogyan sem, hiszen bizonyos fajok vagy csoportok beletartoznának, mások azonban nem. Összehozna olyan taxonokat, amelyek származástanilag nagyon távol állnak egymástól. Pl. a Haworthia nemzetség az Aloe-félék családjába (Aloaceae) tartozik, ami viszont az egyszikűek osztályába sorolandó. Az említett selyemkórófélék (Asclepiadaceae) családjának azonban a kétszikűek osztályában a helye. Látható tehát, hogy a pozsgások fogalma egy olyan gyűjtőfogalom, amelyben nagyon sokféle rendszertani egység kap helyet. Ezek az egységek származástanilag és rokonságilag – ami a rendszertan alapját jelenti – sok esetben nagyon távol állnak egymástól (a pozsgások nagy dobozába tehát különféle rendszertani egységek kisebb dobozát rakjuk). Mi az, ami mégis összehozza őket, vagyis mi az a pozsgás?

A pozsgás szó valójában egy életformát és az ahhoz tartozó sajátságos testalkatot, felépítést jelöl (vagyis egy olyan kategóriát hoztak létre – nagy dobozt – amelybe sokféle rendszertani egység vagyis taxon – kisebb doboz – rakható bele). Ha egy kicsit tudományosabbak akarnánk lenni, akkor azt a szót is használhatnánk, hogy szukkulensek. Ezek a növények olyan élőhelyeken élnek, ahol a víz a legfőbb meghatározó (limitáló) környezeti tényező. Ebből van a legkevesebb. A növények többféle utat is választhatnak a víz nélküli időszakok átvészelésére. Legegyszerűbb, ha magként élik túl a száraz periódust (mag állapotban ugyanis az élettani funkciók nagyon minimális ütemben működnek, így a légzés és a párologtatás is szinte szünetel). Amikor megfelelő vízmennyiséghez jutnak, azonnal kicsíráznak, nagyon gyorsan növekednek, virágoznak, termést érlelnek, majd szétszórják magjaikat, és kezdődik elölről minden, ezeket szokták efemer növényeknek nevezni. Mások azt az utat választották, hogy amikor csapadékhoz jutnak, felvesznek annyit, amennyit csak tudnak, és utána a felvett vízmennyiséget raktározzák. A víz raktározása történhet magában a sejtekben vagy/és a nyálkás sejtfalban is. Függetlenül attól, hogy hol raktározzák a vizet, az mindenképpen megnöveli a térfogatukat. Ez a külsőségekben úgy mutatkozik, hogy megvastagszik a szár vagy a levél. A kaktuszok levelei elcsökevényesedtek, és levélhónalji képződményeik tövisekké módosultak, így ők a szárukban raktározzák a vizet. Azokat a növényeket, amelyek a szárukban raktározzák a vizet, szoktuk szárszukkulenseknek nevezni. A kavicsnövények vagy Lithops-ok a két összenőtt levelükben raktározzák a vizet. A varjúhájféléknek ugyanakkor számos levele van, ezek mindegyike kövér, úgynevezett pozsgás. Ezeket nevezzük levélszukkulenseknek.
A varjúhájfélék családjának tagjaiban egy olyan bonyolult biokémiai folyamatot fedeztek fel, amely alkalmas a légzés során felszabaduló szén-dioxid megkötésére. Ez azért érdekes, mert a növények anélkül hozzájuthatnak a felépítő folyamatokhoz elengedhetetlen szén-dioxidhoz (természetesen korlátozott mennyiségben), hogy a gázcserenyílásaikat (sztómáikat) ki kellene nyitni, illetve tartósan nyitva kellene hagyniuk. így elegendő csak az esti hűvös órákban kinyitni a sztómákat, amikor a párologtatás okozta vízvesztés minimális. Azokat a növényeket, amelyek a szén-dioxid megkötésének eme hatékony módját választották, szokták CAM típusú növényeknek nevezni. Ide tartoznak a már említett varjúhájfélék, kristályvirágfélék, stb. családjának a tagjai is. A CAM típusú növényei legtöbbje ráadásul számos, vízraktározására és a forróság túlélésére alkalmas módosult szövetekkel is fel van vértezve (megvastagodott bőrszövet és sejtfal, viaszréteg, vízraktározó alapszövet süllyesztett, ritkán álló sztómák, stb.). Mindezek összességében eredményezik azt a különleges életformát és alkatot, amelyet mi pozsgás vagy szukkulens szavakkal jelölünk, és amely lehetővé tette számukra, hogy legszárazabb élőhelyeken is képesek legyenek a fennmaradásra.


A kaktusz szó azonban egy növénycsaládot (ez rendszertani és nem morfológiai kategória) jelöl, és majdnem minden fajára jellemző a pozsgás életforma és termet, azaz a felépítésük és életmódjuk alapján a pozsgásokhoz tartoznak ők is.(Legkevesebb vízraktározó alapszövet a Pereskia-kban van.)

A pozsgás növények közül a legnagyobb hírnévre és legnagyobb népszerűségre a kaktuszok tettek szert. Ezért van leginkább elterjedve az a kifejezés, hogy „kaktuszok és más pozsgások". A legnevesebb külföldi kaktuszos kiadványok címein is a két fogalmat együtt használják. Valójában elég lenne a pozsgások kifejezés is, de a lapok kiemelik a kaktuszokat, gondolva arra, hogy nekik van a legnagyobb rajongótáboruk. Ami a mi folyóiratunk címét illeti, szerintem nagyon jó választás volt, hogy ilyen fajta kiemelés nem történt. így elismerjük, hogy az „egyéb pozsgások" (és rajongótáboruk) legalább olyan fontosak számunkra, mint a kaktuszok (és rajongóik).
Mindezeket figyelembe véve használhatjuk és használjuk is a pozsgás szót, sőt a „kaktuszok és más pozsgások" kifejezést is, de mindig legyünk tisztában azzal, hogy mi van a dobozokra írva, és melyik kisebb dobozt melyik nagyobb dobozba rakhatjuk bele, és mit is jelölnek a dobozokon lévő feliratok.

Irodalom:

  • Borhidi Attila 1995 A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó Bp.
  • Hortobágyi T. 1979: Növényrendszertan. Tankönyvkiadó Budapest
  • Nemes L- Szabó D. 1981. Kaktuszok Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

Deli Tamás
Gyomaendrőd

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.