Így oltok Peireskiopsisra

Debreceni Pozsgástár
84. oldal

Zusammenfasung: Auf Grund der vom Autor gekannte Fachliteratur, der eigenen und von anderen Sammlern stammenden Erfahrungen wird diese Art von Propfung vorgestellt und deren Bedeutung zusammengefasst.
Abstract: The author has semmerised and other collectors' observations on this inoculation and experience written in bibliographies than are well-known by him. He says about the importance of it.

A parányi kaktuszmagoncok oltása nem igazán új keletű foglalatosság a kaktuszgyűjtők szűkebb pátriájában. A kezdők közül egyre többen megpróbálják és a visszajelzések azt igazolják, hogy nem mindig sikerül, így nem csoda, ha a kudarc után elmegy a kedvük az oltásoktól. Joggal fölmerül bennük a kérdés, hogy hol rontották el, vagy képesek-e megcsinálni e roppant "egyszerű" műveletet. Az viszont kétségtelen, hogy az apró magoncok lehelet-finom megfogása, roncsolás nélküli átvágása türelemjáték a javából, még a tapasztalt, sokat próbált "öreg" gyűjtőknek is.
A kaktuszmagoncokat nem is oly rég a közelmúltban 3-4 éves Echinopsisra, Eriocereusra vagy Cereusokra oltották, illetve oltják manapság is a gyűjtőtársak. Ennél a módszernél a magoncoknak legalább 6-8 hónaposnak kell lenniük, hogy az oltás biztosan sikerüljön, és ne vesszen kárba. Néha ezen oltási móddal is gondok lehetnek, úgy a készítéssel, mint a megtartással.
Ugyanis nem mindig azonos intenzitással növekszik az alany* és a ráoltott "nemes", és a fejlődés idejében is lehet fáziskülönbség, így a feloltott magonc gyakran teljesen "elszívja" az alany tápanyagkészletét.
A kaktuszosok újabban előszeretettel alkalmazzák az apró magoncok feloltásához a Peireskiopsis két faját: a P. spatulatat, a P. velutinat. Hogy mi ennek az oltásnak az előnye? Az hogy nem kell hónapokat várni az oltandó kaktuszmagoncok növekedésére. Szinte teljesen szükségtelenné válik a hagyományos oltás készítésekor használatos leszorító gumigyűrű, bár egyesek meg vannak győződve a rögzítés fontosságáról, amely meglehetősen nehézkes lenne a Peireskiopsison. Végezetül a Peireskiopsis oltvány előnye, hogy "pillanatok" alatt fejlődik rajta a ráoltott 2-6 hetes növényke. Az így készített oltvány három hónapos korában akkora növekedési tendenciát mutat, mint a saját gyökéren nevelt kétéves növény.
Természetesen hátulütői is vannak ennek a módszernek, mint például a teleltetési nehézségek. A nemes alacsonyabb hőmennyiséget igényel, mint az alany. Viszont a Peireskiopsis 12-16 fok között telel a legjobban, kevés és rendszeres öntözést is igényel. Ezért fönnáll annak a veszélye, hogy az oltvány fejlődésnek indul. Még a legtapasztaltabb gyűjtőknek is gondot okoz e két probléma közötti szakadék áthidalása.
Hogy miért oltunk? Jogosan tettem föl a kérdést, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a válasz mindenki tetszését elnyeri. Tehát, elsősorban azért választjuk ezt az oltási módszert, mert a nemzetközileg igencsak megszigorodott export szabályok miatt a termőhelyről Európába beáramló növények és magvak mennyisége a minimálisra esett vissza az utóbbi években, és ez érezhető a nagy nyugati kaktuszos cégek maglistáinak kínálatán is.
Másrészt azért oltunk, mert a nehezen beszerzett növényritkaság magjából kevés van, és így szeretnénk biztosan megtartani azt a néhány csíranövénykét, ami kikelt. Harmadsorban azért is oltunk, mert hamarabb szeretnénk látni a növényeink virágzását. És végezetül van olyan kaktuszos ismerősöm, aki hely hiányában csak kimondottan oltott növényeket nevel az otthonában, esetleg az erkélyén. És nem legutolsó sorban én azért űzöm az oltásnak ezt a formáját, mert egy-másfél éven belül igen jó minőségű magvakat lehet nyerni egy-egy legálisan beszerzett védett és ritka fajból.
Így több esélye marad a kipusztulófélben lévő CITES, ill. a nemzetközileg védett fajoknak a fennmaradásra, ha minden gyűjteményben őriznek néhány egyedet belőlük.

Így készítem az oltványaimat:

A nyár végén, szeptember közepe és október eleje között a Peireskiopsis friss hajtáscsúcsát visszavágom, de a lemetszett hajtást nem dobom el, hanem fejdugványként legyökereztetem. A visszavágott növény tavaszra 14-16 cm-es oldalhajtást hoz, amelyet levágok és kicserepezve gyökereztetek kb. egy hónapig. Az átlagosnál világosabb helyen "előnevelem" az oltáshoz. Ez azt jelenti, hogy gyakori öntözésnél az üvegház közepes fényellátottságú helyén tartom őket úgy, hogy a csúcsi rész 1,5-2 cm-én még ne alakuljanak ki végleges szilárdító szövetek, az könnyen metszhető és "zsenge" maradjon. A jó oltvány egyik alapfeltétele, hogy az alany dús, egészséges gyökérzettel rendelkezzen. Tavasszal, április közepén az oltásnak szánt kaktuszok magvait a következőképpen vetem el. Itatóspapírból akkora köröket vágok ki, mint amekkora petri-csésze áll rendelkezésemre. A köröket cikkelyekre osztom fel alkoholos filccel, és beszámozom. A körcikkekbe elvetem, illetve a felületükre szórom az előzőleg megtakarított, csávázott magvakat és a jegyzetfüzetembe felírom, hogy mely növény magvai milyen sorszámot kaptak. A kikelés után a 2 ezrelékes tápsóoldatot injekciós tűvel juttatom az itatóspapírra. A későbbiekben is így öntözöm a majdnem sterilnek mondható vetést. Természetesen mindig betartom az alapvető higiéniai szabályokat. Ha egy petri-csészében mégis gombafertőzést tapasztalok, azt nem oltom fel, hanem vegyszeres kezelést (Zineb-80, Fundazol, Orthocid stb.) alkalmazok, ha ez nem vezet eredményre, akkor megsemmisítem a fertőzött területet. Az elkészített vetést egyrétegű selyempapírral árnyékolom az erős fény ellen, így védem a csíranövényeket a megégéstől.
A csírázás bekövetkezése után két-három héttel később a kaktuszmagoncokon megjelennek az első tövisek, és lényegében a tövisek megjelenésének idejével esik egybe az oltás kezdetének ideje is. Persze azt mondanom sem kell az alapfeltételek között, hogy az üvegházban a nappal mért legmagasabb hőmérséklet 28-32 fok között legyen az oltások eredményességének érdekében. Ekkor veszem elő a 40-50 cm magas akváriumot, és az edény alját 1 cm vastagságban rostált sóderral terítem be, majd ugyanilyen magasságig desztillált vízzel öntőm fel. A vízre azért van szükség, hogy biztosítsam az átlagosnál magasabb páratartalmat, és kitoljam a metszési felületen a beszáradás időtartamát, a tökéletes összeforrás érdekében. A párásítást megoldhatjuk kavicságy nélkül is, ha az üvegházunkba be van vezetve az elektromos áram. Ebben az esetben nem kell tennünk mást, mint egy kb. 1 l-es befőttes üveget megtölteni vízzel és beállítani az akváriumedénybe.
A vizet pedig egy 35 W-os akváriumi vízmelegítővel 30-40 fokon lehet tartani. Ez utóbbi módszer előnye, az éjszakai lehűléseknél is melegen tartja a friss oltványokat. A párásítást 48 órával később szüntessük meg. (Vigyázzunk, hogy a melegítőn mindig legyen víz!)
A petri-csészéből alkohollal megtisztított üveglapra kiteszem az oltani kívánt magoncokat. Ezután betáblázom a Peireskiopsisokat az oltandó növények neveivel.
Magát az oltás műveletét két darab új zsilettpengével végzem. A pengéket minden vágás után alkoholos lemosással fertőtlenítem. Ezzel a művelettel igyekszem elkerülni, a fertőzések átvitelét, a vágások alkalmával. Ezért ügyeljünk arra, hogy egy pengével csak egy "fajta" növényt vágjunk! Az első pengével csak magoncot, a másodikkal pedig csak a Peireskiopsist.
A tiszta üveglapon a legvastagabb résznél metszem át a magoncot, és gyorsan lefedem, pl.: egy gyógyszeres üveggel, így késleltetem a beszáradását. Az alany vágandó szárrészét a metszés előtt, alkoholba mártott ecsettel lemosom az esetleges szennyeződésektől, így minimálisra csökken az összeforrásnál a fertőzés veszélye.
A Peireskiopsist fertőtlenített csipesz segítségével vágom át a friss hajtáscsúcs alatt, de a fás rész fölött. A Peireskiopsis edénynyalábgyűrűje nem a növény közepén helyezkedik el, hanem a szártag szélén található. Igen jól láthatóak – sötétebb foltként –, a metszés helyén. Ezután a magoncot gyors, határozott, enyhén csavaró mozdulattal az alanyra helyezem úgy, hogy a magonc és az alany edénynyalábgyűrűje fedje egymást, találkozzanak. Ez nagyon fontos! Miután ez megtörtént a friss oltványt az akváriumedénybe rakom, és egy üveglappal fedem le. A magoncot nem súlyozom le, és nem rögzítem az alanyon, mint ahogyan azt az idősebb kaktuszosok teszik, valamint a régebbi szakirodalmak javasolják.
Az így elkészített oltványok néhány nap alatt teljesen összeforrnak és egy-két héten belül látványosan megindul a növekedésük. Ezt követően a kész oltványokat kiveszem az akváriumból, és az üvegházban elkülönített helyre rakom, de nem feledkezem meg a megfelelő árnyékolásról, mert a hirtelen növekedésnek indult növények könnyen megéghetnek.
Az oltásokhoz csak leveles alanyt használok, hogy minél tovább tudja táplálni a rohamosan növekedő magoncot, így is gyorsan "elszívja" az alany tápanyagkészletét, és 3-4 év elteltével szét kell választani őket. A leválasztott oltványt 5-6 cm-es Peireskiopsis csonkkal legyökereztetem. A gyökereztetés úgy történik, hogy a levágás után azonnal 0,5 ezrelékes tápsóoldatba állítom addig, amíg meg nem jelennek az első gyökérkezdemények, ez a hidrokultúra úgy 3-4 hetet vesz igénybe. Ezután nedves kaktuszföldkeverékbe ültetve folytatjuk a további gyökereztetést. Fejdugványt is lehet készíteni. Ebben az esetben a feloltott növényt a legvastagabb résznél vágom át, faszénporral fertőtlenítem, beszárítom (2-3 hét) és dugványként gyökereztetem. Az így nyert dugvány előnye, hogy már kész virágzóképes növényt kapok. Az alanyon hagyott csonk még jó ideig hozza a sarjakat, amiket szintén gyökereztetek, és a későbbiekben csereanyagként használom fel.

Köszönetemet fejezem ki Augusztinyi Bélának, (Edelény) amiért egy élet kaktuszoltási tapasztalatát megosztotta velem.

Felhasznált irodalom:

  • Backeberg, C: 1977 Das Kakteenlexikon VEB Gustav Fischer V. JENA
  • Backeberg, C: 1966 Das Kakteenlexikon JENA
  • Haage, W.: 1981 Kakteen von A bis Z. -Neuman V. Leipzig Radebeul
  • Mészáros, 2.: 1969 Virágzó Kaktuszok Mezőgazdasági Kiadó Bp.
  • Nemes, L. - Szabó, D.: 1981 Kaktuszok Mezőgazdasági Kiadó Bp.

Végh Zoltán
Debrecen

Címkék

Hozzászólások

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.