Emlékezés Romhányi Tivadarra

Debreceni Pozsgástár
155. oldal

Zusammenfassung: Der Autor widmet dem kürlich gestorbenen Ehrenmitglied des Vereins, der eine großartige Sammlung besass, einen Nachruf.
Abstract: The author calls the honory member of this society who had a grandiose collection and who has died recently.

Az elmúlt héten, 2001. szeptember 28-án, életének hetvenhatodik évében kísértük utolsó útjára Romhányi Tivadart, kedves barátunkat, jószívű gyűjtőtársunkat, egyesületünk tiszteletbeli tagját. A legidősebb debreceni gyűjtőt búcsúztattuk, aki pedagógusi hivatásában sem ismerte a lehetetlent, pályájának nagy részében összevont kis iskolában a feleségével együtt tanított. Megszállott pedagógusságát mi sem bizonyítja fényesebben, mint a beszélgetéseinkben oly gyakran feltűnt, e nehéz, de boldog korszaka életének. A tanítás mellett a család együttléte és szeretete volt a legfontosabb neki, a négy gyermekének a nevelése, később a boldogulása. Korábbi ottléteimkor mindig jó hatással volt rám felesége és az ő egyénisége, amellyel oly nagyszerűen egészítették ki egymást. Ezért volt Tivadar bácsi számára drámai elveszíteni társát, legfőbb támaszát. Kettőjüknek együtt és külön-külön is adottságuk és érdemük volt a természetnek, a növényeknek és az állatoknak a nagy szeretete, ez is összefűzte őket és ez is hatott munkájukra. Soha sem felejtem el - mert a pozsgások gyűjtése és tartása mellett a díszmadár tartás és az akvarizálás is összekötötte barátaival - ahogy elmesélte, hogyan oldotta meg egy hatalmas traktor belső gumit felfújva az akváriumok levegőztetését. Kertjük, a városba költözésük után, tele volt szebbnél szebb és különlegesebbnél különlegesebb növényekkel, hangos volt a volierben tartott madaraktól. A hatvanas évek elejétől kezdett kaktuszokat gyűjteni, s a rá jellemző legjobb értelmű elszántsággal néhány évtized alatt az ország egyik legértékesebb gyűjteményét teremtette meg, amelynek a legteljesebb nemzetsége a Gymnocalyciumoké volt. A pályájából és a nagy családosságából eredő szerény anyagi lehetősége csupán abban nyilvánult meg, hogy növényeit telente fűtés híján üvegházából verandájukra hordta be. Növényein e körülmény soha nem látszódott, azok a környék legterjedelmesebbjei és legszebbjei voltak. Szép gyűjteménye ellenére példamutató szerénységgel fogadta látogatóit. Ha mi ifjabbak, akik csak tanulhattunk tőle, megkérdeztük mivel tartozunk az ajándékba kapott növényekért, elpirulva válaszolta „én nem látom, hogy valami is hiányozna a gyűjteményemből, biztosan ti sem, a semmiért nem lehet fizetni, de a jó szót elfogadom!" Feleségének elvesztése után gyengült meg egészsége, de hitét az életben az utolsó pillanatáig sem veszítette el, ebben legfőbb támasza leánya volt, akit hasonló növényszeretettel áldott meg a Teremtő. Utolsó beszélgetésünkkor és bízott abban, hogy leáldozó ereje visszatérhet, legalább annyira, hogy hosszabb ideig tud kaktuszai között lenni. Ez már nem lehetett így de jó emlékkel és hálával gondolunk Rád. Ezt a hitet, jóindulatot és természetért élést szerettük Benned! Isten veled öreg barátunk, Tivadar bátyánk, eredj őseid nyomdokán az Úr békéjével! (21 sz. kép)

Papp László
D.K.K.E. elnöke.

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.