A kaktuszok ébredése

Debreceni Pozsgástár
41. oldal

Dr. Nemes Lajos
Fegyverneki Frommer István szakirodalmi munkássága az 1933-1936. években.

Frommer újabb rádió – felolvasására 1935. május 16-án került sor a Budapest I. állomáson, 10,20 - 10,45 óra között „A KAKTUSZOK ÉBREDÉSE - A tavaszi teendők tízparancsolata” címmel. Hasonló címmel jelent meg az „előzetes” a Rádióélet 1935. május 10. számában. Mind az utóbbit, mind a felolvasott előadás szövegét teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban. Ennek a felolvasásnak is csak kéziratban őrizzük a szövegét.

A KAKTUSZOK ÉBREDÉSE
A tavaszi teendők tízparancsolata
1935.

Amikor a nappalok hosszabbodnak, a nap fénye és melege erőre kap és kint a szabadban minden kizöldül, és virágba szökken, akkor az ablakok mögött alvó kis tüskés barátaink is fészkelődni kezdenek, felébrednek dermedt téli álmaikból és kíváncsian kandikálnak ki az újjáéledt világba. A petyhüdt bőrük kisimul, kifényesedik, a fejük búbján üde, halványabb szín jelzi az új tüskéket, sok fajtán kölykek sarjadznak és itt-ott bimbók csücskei bújnak elő.
A kaktuszgazda, aki a nehezen magára erőszakolt, de okos önmegtartóztatással hosszú hónapokon át alig nyúlt hozzá a növényeihez, most bőven kárpótolhatja magát. A szobakertész tevékenysége tavasszal áll legközelebb a szabadban dolgozó kertész sokrétű, érdekes munkájához. A szobakertésznek, ha komoly munkát akar végezni, sokféle szerszámra van szüksége. Nélkülözhetetlen a hosszúnyakú öntözőkanna, amely rózsával és rózsa nélkül használható, a permetező, amely finom cseppekben szórja a vizet, kis kézi lapát, ültetőfa, nagyítóüveg, csipesz és kés. De a szobakertész ezen kívül sokféle ócska dolognak is hasznát veszi: szenvedélyesen gyűjt kisebb-nagyobb hegyes pálcikákat, üres üvegeket és használt fogkefét. Meg fogjuk látni, hogy mindezt nem puszta kedvtelésből gyűjti, hanem minderre valóban szüksége van annál a sokféle munkánál, amely tavasszal annyi örömet szerez a kaktuszgazdának.
Ezeket a tavaszi teendőket a rövidség kedvéért tízparancsolatba foglaltuk össze, amely a következőképpen szól:

  1. Tavasszal tarts szemlét a kaktuszaid és egyéb pozsgás növényeid fölött. Vizsgáld meg alaposan növényeidet és nézd meg, milyen állapotban vannak, jól állták-e a telet, elindultak-e már, nincs-e rajtuk élősdi, nem szorulnak-e átültetésre, nem kell-e, különösen a pozsgásoknál a nagyobb töveket szétszedni, nem lehet-e dugványozni stb. Ennél a seregszemlénél sok érdekes dolgot fogsz tapasztalni, minthogy a kaktuszok mindig értik a módját annak, hogy meglepjenek minket. Részed lesz kellemes és kellemetlen meglepetésekben. A kellemes meglepetések ne kapassanak el, a kellemetlenek ne szegjék kedvedet. A kertész munkájában éppen az a szép és izgalmas, hogy sokféle örömébe szomorúság is vegyül és aggódás is, és a gondjaira bízott védtelen, néma jószágokat évről-évre és napról-napra százféle veszély ellen kell megvédelmeznie.
  2. Átvizsgálás közben rendezd a növényeket a különböző teendők szerint külön-külön csoportokba. Először is azokat a növényeket tedd félre, amelyek egészségesek és nem szorulnak átültetésre. Mivel azonban a cserép földjének felső rétege az öntözéstől többnyire kemény és mohos kéreggé tapadt össze, amely megakadályozza az alatta levő föld és a földben lévő gyökerek lélegzését, ezt a kérget fel kell horolni, vagyis hegyes pálcikával felszántani, meglazítani. Vigyázz, hogy eközben meg ne sértsd a felszínesebben növő gyökereket. Legjobb, ha a felhorolt földet eltávolítod, és új földet töltesz a helyébe.
  3. Csak az a növény szorul átültetésre, amely kinőtte a cserepét vagy elhasználta a földjét.
    Mikor nőtte ki a kaktusz a cserepét? Amikor a növény már akkora, hogy a cserép egész felületét beborítja, úgy, hogy öntözéshez nem marad hely, vagy pedig az oszlopformáknál feldönti a cserepet.
    Mikor használta el a kaktusz a földjét? Ha szakszerű ápolás ellenére sem akar tisztességesen fejlődni, akkor minden valószínűség szerint ennek oka a föld kimerülése. Nagy általánosságban tudnod kell, hogy közepes nagyságú növényeket átlag kétévenként kell átültetni. A túlságosan gyakori átültetés többnyire nagyobb hiba és több kárt okoz, mint az, ha egyszer-másszor elmulasztod az átültetést. Mivel igen fontos, hogy a gyökér jól át meg át tudja szőni a földlabdát, az új cserepet ne a növény, hanem a gyökér térfogatának megfelelen válaszd meg, rendes körülmények között mindig csak egy számmal nagyobb cserepet. Az átültetés egyébként az egyetlen alkalom arra is, hogy közvetlenül győződj meg arról, vajon nincs-e a földlabdán gyökértet?. Az átültetéshez természetesen csak tiszta cserepet és egészséges, új földet használj. A lefolyólyuk fölé ne felejts el kis cserépdarabot tenni /éspedig a homorú oldalával lefelé/, kényesebb fajtáknál célszerű, ha a cserép aljára törmelékből ujjnyi réteget raksz, ami gyorsabb lefolyást biztosít a fölös öntözővíznek. Átültetés után 3-4 napig ne öntözz!
  4. Ha erősen sarjadzó növényeid és bokros töveid vannak, akkor ezekről szaporíthatsz. Vannak fajták, amelyeknél egyes, könnyen leválasztható részek vagy sarjak máris meggyökereztek, akár az anyanövény mellett a földből nőttek ki, akár magán az anyanövényen fejlődtek: ezeket a részeket tiszta, éles késsel levágod, a sebhelyeket a rothadás megelőzése végett behinted faszénporral és az immár önálló darabokat külön-külön cserepekbe ülteted. Ezzel szemben a gyökértelen növényrészeket dugványoznod kell: a levágott részeket tartsd 8-10 napig üres cserépben szárazon és melegen, amíg a vágás helyén heg keletkezik, azután a dugványt tedd nedves homokra, és ne bolygasd mindaddig, amíg kellő számú és nagyságú gyökeret nem eresztett. A gyökérképződés időtartama igen különböző: vannak fajták, amelyek már néhány nap múlva kezdenek gyökeresedni, míg mások hetekig, hónapokig, sőt olykor egy évig is hevernek, amíg rászánják magukat a gyökérképzésre. Egyébként annál gyorsabban megy a gyökérképződés, minél erősebb fejlődésben van a sarj, amikor levágod. Ezért ügyelj arra, hogy még pihenő sarjakat vagy részeket ne vágj le: ezekkel várj, amíg a növekedésük megindult. Mivel az új gyökér képződését a párás levegő is előmozdítja, célszerű a dugványok fölé üvegburát borítani. A jól meggyökeresedett dugványokat azután ugyanúgy kezeld tovább, mint a többi növényt.
  5. A növényeken mutatkozó szépséghibákat a kaktuszkozmetika tünteti el. Így például ha egyes fajtákon minden óvatosság ellenére is gyenge, halvány téli hajtások /ún. vízhajtások/ mutatkoznak, akkor ezeket vágd le, mivel ezekből amúgy sem válnának soha szabályos alakú szártagok. A sebekből, melyeket ugyancsak célszerű faszénporral behinteni, hamarosan új sarjak nőnek ki, amelyek a metszés helyét idővel teljesen elfödik. Fájdalmasabb az a műtét, amely túlságosan elnyurgult oszlopformáknál vagy éppen oszlop-alakúvá megnyúlt gömbformáknál válik szükségessé. Ilyen esetekben ne tétovázz sokat, hanem fejezd le a növényt, a fejrészt kezeld, mint dugványt, a csúnya tövet pedig, lehetőleg rejtsd el embertársaid kárörvendő tekintete elől és neveld szépen titokban tovább, amíg a tetején megjelenő sarjak be nem borítják a vágás helyét. Akkor büszkén mutogathatod a tíz- vagy húszfejű példányokat. Könnyebb a dolgod, ha kormos, megfeketedett őszapóról van szó. Ilyenkor vedd elő a szappant és a már említett fogkefét és rendezz szabályos fejmosást, csak arra ügyelj, hogy a szappanos lé ne csurogjon bele a földbe. Mivel azonban a hosszú téli hónapok alatt többé-kevésbé valamennyi növényedet belepte a por, permetezd le mindazokat, melyeken nincsenek nyitott sebek, bőségesen meleg vízzel. Az eldugult pórusok újra lélegeznek, a növény föléled, a tüskék elevenebb színben ragyognak és néhány ilyen permetezés után egészen másképp fest a növény, amely mindenképpen hálás lesz neked ezért a fürdőért.
  6. Az élősdieket irgalmatlanul pusztítsd ki. Itt igen jó szolgálatot tesz a nagyítóüveg, különösen, ha a vörösatkára vadászol, mely olyan parányi, hogy szabad szemmel alig látható. A növényt, amely vörösatka-gyanús, tartsd egyik kezeddel a villanykörte felé, éspedig minél közelebb az égőhöz: a melegben a vörösatka elkezd mászni, úgyhogy a másik kezedben tartott nagyítóüvegen keresztül szépen megfigyelheted. A vörösatkát és a gyapjastetvet legkönnyebben borszeszbe mártott ecsettel ölheted meg, a pajzstetveket egyenként kell leszedned csipesszel vagy hegyes pálcikával. Ha a gyökértetű túlságosan elszaporodott, legcélszerűbb, ha a megtámadott gyökérrészeket éles késsel lemetszed. Ha erre nem vállalkozol, mártsd a gyökeret 1-2 percre borszeszbe, azután mosd le jól a vízvezetéki csap alatt, és a növényt újra cserepezd be.
  7. Tavasszal legfőbb ideje, hogy pótold a hiányzó, az elmosódott és a helytelen névtáblákat. Hogy fatáblákat használsz-e, függő címkéket vagy bármilyen más eszközét a megjelölésnek, az persze ízlés dolga, de tudomásul kell venned, hogy csak az a gyűjtemény tarthat igényt arra, hogy komolyan vegyék, amelynek lehető legtöbb példánya névvel - és pedig helyes névvel - van megjelölve. A fatáblácskákkal megjelölt gyűjtemény némelyek érzése szerint kissé temetőszerű benyomást kelt és valóban van valami igazság abban, hogy a katonás rendben felállított cserepek egyforma sárga jelzőtáblái fejfákra emlékeztetnek. Ezt elkerülheted azáltal, ha üvegcímkéket, pontosabban lapos üvegcsövecskéket használsz, amelyek tartósabbak is a fatáblácskáknál. Ha mindenképpen idegenkedsz a címkéktől, vezess jegyzéket és ebben az esetben elég, ha a cserepeket megszámozod, a nevek begyakorlása szempontjából azonban mindenesetre sokkal célszerűbbek a jól olvasható névtáblák, amelyekre a növényeivel babráló kaktuszgazda szeme akaratlanul is állandóan rávetődik.
  8. Ha a gyűjteményedet végig lekezeled, és rendbe hoztad, akkor az a feladat vár rád, amely néha a legnehezebb vagy legalábbis a legtöbb fejtörést okozza. A kaktuszokat ugyanis, ha csak mód van rá, ki kell vinned a szabadba, hogy minél több napfényt, minél több meleget és minél több friss levegőt kapjanak. Ha kerted van, semmiképpen ne mulaszd el, hogy melegágyat készíts nekik, mert a melegágy a legkitűnőbb nyaraltató hely a számukra. Ha terasz vagy balkon áll rendelkezésedre, igyekezz a lehetőség szerint a melegágyi viszonyokat utánozni. Ha a kaktuszaidat üvegszekrényben helyezed el a balkonon, meglehetősen megközelíted a melegágy előnyeit, és pompás eredményeket érhetsz el. Eleinte, amikor a növények még nem szoktak hozzá az erős fényhez, gondosan kell árnyékolnod néhány héten keresztül, különösen melegágyban vagy üvegszekrényben, ahol a levegő néha hihetetlenül felmelegszik. Ugyanakkor gondoskodnod kell azonban bőséges öntözésről is, nehogy a növények saját vízkészletüket legyenek kénytelenek elpárologtatni, ami ha túlságos mértékben történik, különösen kisebb példányoknál teljes elégést idézhet elő. De árnyékolnod kell az üveg nélkül elhelyezett növényt is, mivel különben csúnya égési sebek keletkeznek, amelyeknek foltjai soha nem múlnak el. Ha azonban a növények jól hozzászoktak a fényhez, akkor elégéstől nem kell tartanod, csak a legforróbb nyári hónapokban, a déli órákban van szükség némi óvatosságra. A cserepeket ágyazd be homok, tőzeg, fűrészpor vagy moha közé, hogy a nap sugarai ne érjék közvetlenül a cserepeket. A cserép belső falához tapadó finom gyökérvégek ugyanis könnyen elégnek, ha a cserép túlságosan felmelegszik. A kertben földbe süllyesztett nagyobb példányok cserepei köré ugyanebből a célból kődarabokat rakhatsz. Végül gondoskodnod kell bizonyos védelemről eső, szél és jégeső ellen is. Bár általában az egészséges és jól begyökerezett kaktusznak nem árt egy kis futó záporeső, sőt a langyos nyári permet egyenesen hasznára válik, többnapos országos esőnek nem szabad kitenned. Egyébként azonban ebben az évszakban már ne féltsd a kaktuszaidat a víztől és szép, meleg napokon alaposan öntözd meg az egész társaságot. Legjobb, ha korán reggel öntözöl, mert akkor a növények ráérnek estig megszáradni. Minél melegebb az idő, annál többször és annál bőségesebben öntözz. Szép, száraz időben naponta, kánikulában naponta kétszer öntözz, forró délben permetezz is, hogy minél párásabb legyen körülöttük a levegő. Hővös, esős napokon persze mellőzd az öntözést. Az öntözővíz lehetőleg ne legyen jéghideg, ahogy a csapból folyik, hanem állott, mert a növények felmelegedett testét bántja a hideg víz.
  9. Különös gondot fordíts a bimbózó és virágzó kaktuszokra. A bimbózó növényt ne forgasd, mert különben elrúgja bimbóit. A virágzó növénynek a rendesnél több víz kell, mert a virágok, különösen a nagy kiterjedésűek, sok vizet párologtatnak. Ha magot akarsz termelni, meg kell termékenyítened a virágokat. E célból az egyik virág hímporát finom ecsettel rákened a másik virág bibéjére. Csak azonos fajtákat termékenyíts meg egymással, mivel az ötletszerű, nem tudományos félvér-termelésnek /hibridizálásnak/ semmi értelme nincs. A megtermékenyítés azonban csak akkor sikerül, ha két különböző egyeddel végzed: olyan növények, melyek bár külön cserépben állnak, de valamikor egy anyáról dugványozás útján származtak, ebből a szempontból nem számítanak külön növényeknek, hanem egyetlen egyedet alkotnak. Kivételképpen vannak olyan fajták, amelyek önmagukban is megtermékenyülnek.
  10. Ha meg akarsz próbálkozni a magvetéssel, először csak egészen kis mennyiségekkel kísérletezz, mert az első vetések aligha fognak sikerülni. A magvakat cserepekbe vagy még inkább lapos tálakba vesd, melyeket előzőleg könnyű, homokos, laza földdel töltöttél meg. A földnek a vetés pillanatától kezdve soha egy percre sem szabad kiszáradnia, mivel a magvak csíráit a szárazság megölné. A vetést tehát állandóan nedvesen kell tartanod, és gondoskodnod kell megfelelő melegről, amelynek alsó értéke 20-24 fok legyen. Ha akár a napsugarak, akár mesterséges hőforrás felhasználásával nagyobb meleget adhatsz, ez a legtöbb fajtánál előny, és a meleget fokozhatod egészen 35 fokig. A vetést mindenesetre üveg alatt kell tartanod, mert a nedvességen és melegen kívül minél párásabb levegőre is szüksége van. A csírázás ideje átlagosan három nap és két hét között mozog, bár vannak fajták, amelyek 1-2 hónapig vagy egy évnél is hosszabb ideig hevernek. De ugyanazon a fajtán belül sem kelnek ki magvak mindig ez időben: a legtöbb fajtánál láthatunk ún. sereghajtókat, amelyek akkor bújnak ki, amikor a magvak zöme már régen kicsirázott. A kis magnövényeket 4-6 hét múlva kell először átültetned, amit kertésznyelven tűzdelésnek nevezünk. A tűzdeléstől kezdve már lényegesen csökkentened kell az öntözést. További félév múlva másodszor is tűzdelned kell.

Ez a tavaszi teendők tízparancsolata.
Frommer István

Fegyverneki Frommer István írásait felkutatta, összegyűjtötte, összekötő szövegeit írta és közlésre előkészítette:
Dr. Nemes Lajos
Szomód.

A fenti cikk megjelent a Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság kiadásában megjelenő Debreceni Pozsgástár 2009. 4. számában.

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.