Bevezetés a botanikai latin szavak és kifejezések használatába

Hírlevél

(A latin nyelvvel kapcsolatos cikkek)

Hírlevelünk jelenlegi témájának előzményei:

című írások.

A vitatkozás nem mindig termékeny, mert elválaszthatja az embereket. Ezért csak egy rövid közlésre szorítkozom. Papp László biológus, botanikus, a Debreceni Egyetem Botanikus Kert igazgatója telefonon értesített, hogy mindig helyesen ejti a latin neveket. Ezt én természetesen elfogadom, akkor is, ha eldönteni a szinte alig valamit érő latin tudásom miatt lehetetlen, és nem is feladatom. Az előző hírlevélben írt megállapításomat továbbra is fenntartom, benne a következő vastagon szedett kiegészítéssel: »E „követelményekről” már többen is írtak kiváló ismertetéseket, de még egyetlen biológustól sem hallottam a latin nevek "nagy könyv" szerinti kiejtésének rendszeres és következetes gyakorlatát Papp László biológus kivételével!«

Nagy kérdés, létezik-e egyáltalán "nagy könyv"? És hány ilyet találunk? És közülük melyik az igazi? Vagy a "nagy könyv"-vek közül tetszés szerint választhatjuk bármelyiket? Csakhogy ebben az esetben a választott "nagy könyv" szerint itt-ott eltérhet a kiejtés.

Szinte semmi latin tudással, mégis hogyan dönthetem el a kiejtés helyességét? A közbeszédben fülünknek a mindennap hallott, de helytelen kiejtések váltak megszokottá, ezért a helyes kiejtés szokatlan zöngése azonnal feltűnne. Professzor Dr. Szabó István alábbi írása alapján pld. a Schlumbergera névben az sch hang ejtése sz+k, így a név hangzása figyelembe véve az e hang kiejtését is Szklumbérgera lenne. Az biztos, így ejtve még nem hallottam, ellenben Slumbergerának már sokszor! Egy másik példa alapján hibásan ejtjük a fastigiata szót is faszcigiatának, amely helyesen fasztigiáta lenne, ha megnézzük a ti hang kiejtésére írtakat. Az is tény, hogy a kiejtésekre vonatkozó leírásokban egy hang kiejtése lehet így is, meg úgy is, néha ilyen, meg ritkán olyan, általában így, vagy ha ilyen, vagy olyan hang áll előtte vagy mögötte, akkor úgy, és a többi és a többi. Csak az y hang kiejtése háromféleképpen is lehetséges bizonyos feltételektől függően. Ezen eltérések ismerete és helyes alkalmazása csak következetes tanulással és a beszédben való gyakorlással érhetők el, sőt, ismerni kellene a szavak eredetét is, pl. görög, vagy más, de nem latin eredetű-e? Ezek pedig nem lehetnek követelmények az átlagos növénykedvelő emberek számára. Vagy talán, ha nem tudjuk helyesen kiejteni, akkor inkább ne is mondjuk ki sehogyan a növény latin nevét? Ne is kíséreljük meg anyanyelvünkhöz igazítva némileg magyarosan kimondani?

Egy biztos, a jövőben helyes vagy helytelen kiejtéssel továbbra is megértjük egymást, ahogyan megértettem a román anyanyelvű vendégemet, amikor az Echinocereust Ekhinocsereusznak ejtette, igazodva a saját anyanyelve szerinti kiejtéshez, és ez semmilyen megértési gondot nem okozott. Eddig bármilyen anyanyelvű kaktuszgyűjtő által bárhogyan kiejtett latin megnevezést megértettem első hallásra, igaz, néha jobban oda kellett figyelnem.

És ezen a ponton ismét feltolakszik a kérdés: Ha a nem magyar ajkú emberek a saját anyanyelvük szerinti kiejtéshez igazítják az idegenszavak kiejtését, akkor ezt megteheti, vagy nem teheti meg a magyar anyanyelvű ember?

A következő írások közreadása a helyes latin kiejtést lennének hívatottak elősegíteni azoknak, akik ebben valamiféle jártasságot szeretnének szerezni.

Az első Papp László Még egyszer a latin kiejtésekről című írása, amely megjelent a Debreceni Pozsgástár 1998. 1. számában, de olvasható honlapunkon is az alábbi linkre kattintással: http://kaktusz-es-pozsgas-tarsasag.hu/debreceni-pozsgastar/meg-egyszer-a...

Professzor Dr. Szabó István írásából most egy szorosan idekapcsolódó részt olvashatnak.

Pannon Egyetem, Georgikon Kar Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék

Universitas Pannoniae, Facultas Georgicon Institutum Botanicae et Technologiae Biologicae

Bevezetés a botanikai latin szavak és kifejezések használatába

Introductio ad usum nomines et enuntiationes Latinarum disciplinae botanicae

Botanikai latin nyelv a rendszertan, a nevezéktan és a magyar tudományos műnyelv sajátosságaival

Lingua Latina botanicae cum proprietates systematicae, nomenclaturae et linguae artificiosae Hungaricae

Szerző – Auctor: Dr. Szabó István egyetemi tanár (professor)
Bíráló – Lector: Ruff János tanár (magister)

Keszthely, 2010

A latin eredetű szavak, szakkifejezések, szólások és közmondások használata át- meg áthatja mindennapi életünket. Akár elkerülhetetlen, akár felesleges vagy hivalkodó az alkalmazásuk, a helytelen szóhasználat, a félreértés vagy a meg nem értés sok gondot okozhat. Ezért törekedni kell a megfelelő magyar kifejezések használatára, illetve az idegenszavak pontos ismeretére és helyénvaló alkalmazására. A tudomány gyors fejlődésével a nemzeti nyelvek nem tudnak maradéktalanul lépést tartani a szakkifejezések terén. Egyes nyelvek nemzetközivé váltak (pl. angol), vagy kialakították és megtartották nemzetek közötti egyenértékes és közvetítő szerepüket. Ebbe az utóbbi kategóriába tartozik a latin nyelv. A latin kifejezéseket a mai napig minden soknyelvű (poliglott) szakszótárban megtaláljuk alapvető hivatkozásként. A Georgikon alapítása idején az újítással, fejlesztéssel mérsékelten kellett bánni. A korabeli termelési viszonyok idehaza alig voltak fogadóképesek. Nagyváthynak, Pethének többek között azzal kellett szembenéznie, hogy például a gabonát kötényből kézzel vető ember három-négy öl szélességet fogott, tehát termelékenyebb volt, mint a lóvontatású „vetőgépely”, amely csak négy lábat. A nyelvismeret iránti igényt az oktatás célja befolyásolta. Az élcelődő feljegyzések szerint a georgikoni diákok feltehetően azért voltak gyengék a szántásban, mert gyenge volt a latin nyelvismeretük. Vagyis a gyakorlati ismeretek átadása kétségbevonhatatlanul összefonódott az anyanyelvű oktatás megteremtésével. Ma az a jellemző, hogy a latin nyelv tanítása a XX. század közepe óta fokozatosan hátérbe szorul, a tudományos és technológiai robbanást viszont a nemzeti nyelvek nehezen, az idegen elemek átvételével és beépítésével követik. Ugyanakkor vannak szép példái az idegen szavak és kifejezések „magyarításának”. Napjainkban az anyanyelvüket helyesen használó, és több idegen nyelvet beszélő hallgatók és munkavállalók előnyösebb szakmai és piaci lehetőségeket találhatnak a mérsékeltebb nyelvi képzettségűekkel szemben. A tudományos nevek sokat elárulnak a növények jellegzetességeiről, még ha a magyar nevek nem is követik híven azokat. A kifejezések egy része valóban latin szavakból származik, míg a másik része a latin mintájára képezett műszó, toldalék. A latin használata azon túl, hogy segíti a különböző anyanyelvűek közötti megértést, számos esetben a hivatalos közlés nyelve. Az eredeti szavak sajátos tartalommal telítődnek meg szakterületek szerint. Ez adja meg az orvosi, jogi, botanikai, stb. latin sajátosságait. A növényhatározás, az élettani, genetikai képzés, biotechnológiai alkalmazás egyik alapja a tévedhetetlen és biztos élettani, anatómiai ismeretek elsajátítása. A latin nyelv sajátosságainak és szabályainak rövid ismertetésével hallgatóink alapos szervezettani (anatómiai), rendszertani és nevezéktani felkészülését kívánjuk támogatni. A latin és magyar tudományos kifejezések, a növénynevek gyűjteményére és helyesírására vonatkozó legfontosabb műveket és érvényes szabályzatokat az irodalomjegyzék tartalmazza.

A latin nyelv története - Historia linguae latinae

A latin az indoeurópai nyelvcsalád itáliai nyelvcsoportjába tartozik. Eredetileg az ókori Latium (innen származik az elnevezés) és Róma nyelve volt, majd a római birodalom uralkodó nyelvévé vált. A történelem hosszú szakaszára jellemző, jóllehet, a virágkorát Kr. e. 100 és Kr. u. 100 között élte. Később vulgarizálódott, számos leány-nyelv (újlatin nyelvek: olasz, spanyol, portugál, francia) és nyelvújítás vagy nyelvalkotás (rumén, eszperantó) alapja. Nagy hatással volt továbbá számos nyelv fejlődésére, amelyek szókincsének jelentős részét, nyelvtani mintázatának egy részét adta (angol, illetve német, orosz), vagy nemzeti kultúrák fejlődését évszázadokon keresztül befolyásolta (pl. magyar).

A latint ma holt nyelvnek tartják. Valóban egyetlen országnak vagy nemzetnek sem hivatalos vagy használatos nyelve, de elemei beépültek a mindennapi szóhasználatba, sőt egyértelműen a tudományos nyelv alapját képezi (botanika, zoológia, jog-, orvos-, gyógyszerész-tudomány). A tudományos nevek elsősorban a latin és a görög nyelvből származnak, de gyakran más ősi, sőt új nyelvekből is levezethetők egyesek. A latinnak a biológiában két fő felhasználási területére hivatkozunk: 1/ a diagnózisok (érvényes leírások), 2/ nómenklatúra (rendszertani és anatómiai nevezéktan).

Alapvető nyelvtani sajátosságok - Regulae grammaticae fundamentales

A latin flektáló nyelv, vagyis a szavak mondatbeli viszonyait általában tőalakváltozással fejezi ki. Ennek nyelvtani szerepe van, ugyanis kifejezi az illető névszó nemét, ragozási típushoz tartozását, számát, esetét. Megkülönbözteti a magyartól az elöljárószók használata, a nyelvtani nem, a melléknév egyeztetése a főnévvel.

Szavak elválasztása - Disjunctio verborum

A szótag szerinti és az alkotó tagok szerinti szétválasztás egyaránt alkalmazható. Az összetett magánhangzókat és a több betűből álló mássalhangzókat (pl. oe, sch) nem szabad szétválasztani.

Hangtan - Principes phoeneticae

A magyar nyelv latin betűkészletet, írásjeleket használ, de a magánhangzók és a mássalhangzók kiejtésében különbségek vannak. A magyar nyelvben rendszerint a szavak első szótagjára esik a hangsúly, más nyelvekben – így a latinban – csak a kéttagú szavak esetében van így, egyébként a hangsúly helye változó. Általában a szó végétől számított második, harmadik szótagra, de ha az utolsó előtti hosszú, akkor arra esik a hangsúly. Egyes esetekben a hangsúlyt (balra dőlt ékezettel) és hosszúságot (jobbra dőlt ékezettel) a helyes kiejtés kedvéért jelölik a latin szövegben (pl. Chamaecỳparis - Chamǽdrys.) A latinban különös jelentősége van (pl. populus = nép, Pòpulus = nyár(fa), popúleus = nyárféle, pupulifòlius = nyárlevelű).

Az alábbi hangtani szabályok az úgynevezett hagyományos kiejtésnek felelnek meg, amelytől elsősorban a leány-nyelvek, de más latint használók is eltérnek, amennyiben az úgynevezett restituált kiejtést alkalmazzák. Ebben az esetben az egyes betűk mindig ugyanazt a hangot jelölik (pl. ciceraria – kikeraria, csicseraria). Külföldi személynevekből képzett nemzetség- vagy fajneveknél használják a latinos vagy az illető nyelv szerinti kiejtést.

Magánhangzók - Vocales

hang ejtése példa
a mint a magyar á, de rövid, Calamagrostis (Kalamagrósztisz)
ám lehet hosszú is Arum (Árum)
e hosszú: é, rövid: e repens (répensz), Mentha (Menta), Cedrus (Cédrusz)
y i, eredetileg görög eredetű szavakban Cystopteris (Cüsztópterisz)
ü, de nem következetesen, illetve a helyesírás hangsúlyozására élőbeszédben alkalmazzák Polygonum (Polỳgonum, illetve Polǜgónum)
ritkán j Cattleya (Kattléja)
ae, æ é aestivalis (észtivàlisz)
oe, oe ö, ő Koeleria (Kölèria),
ë külön o+e esetén Hippophaë (Hippòfae) poeticus (poëticus) (poètikusz)
eu általában eu Euphorbia (Eufòrbia)
néha ev Euonymus (Evonỳmusz)
ou u (ritka) Simaroubaceae (Szimarubáceé)
ue ü (nem latin eredetű nevek) Muehlenbeckia (Műlenbekkia)
i ha magánhangzók között áll: j pleiochasium (plejohàsium)
egyéb esetben általában: i, amit jelölhetnek is: ï Pleiospilos (Plejószpilosz) araneiformis (araneïfórmisz

Mássalhangzók – Consonantes

hang ejtése példa
s sz Sisymbrium (Sziszǜmbrium)
c magas magánhangzók előtt: c, minden más esetben: k (e, i, ae, oe, y) baccifer (bakcifer), Cicuta (Cikúta), Parthenocissus (Partenocísszusz), Cryptocorine (Krüptokoríne)
ti ha nem áll előtte s, t, x és utána magánhangzó következik: ci Nasturtium (Nasztúrcium), fastigiata (fasztigiáta)
qu kv Equisetum (Ekviszètum), Quercus (Kverkusz)
gu ha utána magánhangzó áll: gv segueriana (szegveriána)
su ha utána magánhangzó áll: sv suaveolens (szvavèolensz), suecica (szvècika)
ch k Chrysopogon (Krüzopógon)
k+h (erősen torokból képzett h) Eleocharis (Eleóharisz)
ph ma már egyszerűen f Paphiopedilum (Pafiopèdilum)
rh, rrh r+h, rr+h Rhododendron (Rhododèndron) Coralliorrhiza (Koralliorrhìza)
z z Rhizobium (Rhizòbium)
sc általában szk, Biscutella (Biszkutèlla)
néha szc Scirpus (Szcìrpusz)
sch sz+k Schoenus (Szkhönusz) s nem latin eredetű nevekben: s Sherardia (Seràrdia)
cch hh Saccharum (Szahhárum)

Dr. Szabó István

Folytatás következik!

Eddig tart a kiejtésre vonatkozó rész, a folytatásban a növényi nevezéktan szabályairól tudhatunk meg érdekes és hasznos ismereteket. A két ismertető alapján, aki akarja, megtanulhatja a biológiai latin elnevezések helyes kiejtését, és ezzel eleget tehet a magasabb szintű tudományos kívánalmaknak. Akinek sikerült jól beletanulnia, annak várjuk szíves értesítését, milyen sikert ért el növénykedvelő társai körében.

Ficzere Miklós, Debrecen

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.