A növények mozgásjelenségei 2. rész

Hírlevél

Összeállította és írta: Szabó Gábor

Előszó: A kaktuszgyűjtők részéről sokszor hallhatók a következő kérdések: A kaktuszom miért görbül el egy adott irányba? Miért növekszik egyik oldala jobban, mint a másik? A kövirózsáknál nyáron miért nyúlnak meg a hátsó levelek? Sérülés hatására miért keletkeznek oldalsó hajtások? A virág miért nyílik éjszaka? Miért növekednek a gyökerek felfelé is? A kérdéseket még lehetne sorolni. Szabó Gábor alábbi írásából mindezekre választ kaphatunk, ha türelmesen, nyugodtan végig olvassuk, és megfelelő "tropizmussal" rendelkezünk a befogadásra. Nem könnyű olvasmány, tömör, de a végén megfejthetők azok a "titkok", amelyek eddig megválaszolatlanul maradtak.
Ficzere Miklós

Példák, kompletálás és személyes vélemény egyes részletekről
Úgy 1950 körül 13-14 éves lehettem. Kolozsváron volt egy "Új Idők" nevű mozi. Itt mindenféle rövid filmeket vetítettek megállás nélkül, reggeltől délig, és újra ugyanazokat déltől késő estig. Egy szériában különböző filmek voltak. Mikor a jeggyel bementél, vagy délig, vagy estig bent maradhattál, és hideg időben jó fűtés volt. Ha pontosan emlékszem minden szovjet film volt, dokumentum, rajz, mese és tudományos jellegű. A világháború után, nekünk akkor minden nagyon jó és érdekes volt. Az operációs filmeken minden mozzanatot, vágást, varrást mutattak. Én akkor egyes filmeket annyiszor láttam, hogy például meg voltam győződve, hogy egy vakbél operációt el tudnék végezni. Általában olyanok voltak a filmek, hogy lekötötték az emberek figyelmét, de egyeseken érzett, amit én gyermekként nem észleltem akkoriban, hogy "A világ legnagyobb törpéje a Szovjet törpe." Akkor még a filmeken román, magyar feliratozás volt. E bevezetés után jöjjön a lényeg, és majd kiderül a bevezetés értelme.

A geotropizmus
A geotropizmus példái állandóan körülvesznek minket. Olyan megszokott dolog, hogy általában észre sem vesszük, nem is figyelünk fel rá. A növények mindig vertikálisan nőnek a horizontális talajszinthez viszonyítva. Vagy másképp megfogalmazva a növény törzsének tengelye egybe esik a Föld központja felé haladó tengellyel (1. kép). Csak ennek a növekedési folyamatnak legtöbbször nincsenek biztosítva a külső körülményektől az optimális feltételek. Elsősorban hegyvidéken sok helyen a talaj lassan, de csúszik a völgyek felé, magával víve a facsemetét. Ebben az esetben a csemete tengelye kissé megdől a völgy felé. A növekedő rész viszont mindig felfelé negatív geotropikus inger szerint fog nőni. A növény egy gyenge ívben meggörbült testet, törzset növeszt (2. kép). Egy másik gyakori eset. A kaktuszokra jellemző, amikor a növény felső része sokkal szélesebb lesz, mint a rögtön talaj feletti. Ez a rész nehéz is lesz, és oldalt elhúzza a növényt, kényszerítve, hogy elfeküdjön a talajon (3. kép). Ilyen növények esetében első perctől vigyáznunk kell arra, hogy idősebb korban a növény el tudjon feküdni. Az első periódusban egy nagyobb kaviccsal megtámasszuk (4. kép), vagy egy "cövekkel" megtámogatjuk (5. kép). A vékony szárú növényeket már nagyon korán meg kell "támogatni" (6. kép), vagy kell biztosítani a lehetőségét az elfekvésre vagy a lecsüngésre. A lecsüngő növényeknek a növekedő része mindig felfelé nő (7. kép). A növekedő rész súlya folyamatosan lefelé egyenesíti a csüngő részt, és növeli annak lefelé csüngő hosszát.

1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.

Vannak olyan növények is, amelyek már fiatal korukban is csak elfeküdve tudnak megmaradni és normálisan nőni (8. kép). Néha megesik, hogy egy növénydarabnak nem tudjuk, melyik az alsó és melyik a felső része, legtöbbször hosszú, egyenes elvágott darabok esetében. Ha véletlenül a felsőrészével ültetjük földbe, lényegében nem történik katasztrófa. Egyszer csak a földfeletti részen gyökerek fognak megjelenni, lefelé, a föld felé nőve. Ha elég sokáig nem bolygatjuk a növényt, egyszer csak az eredeti beültetett növénydarab mellett megjelenik egy látszólag új növény (9. kép). Hagyjuk az új növényt jól megnőni, és csak azután vegyük ki a földből, és világosan fogjuk látni mi történt (10. kép). A geotropizmus 100%-osan érvényesült. A földfeletti alsórészből növő gyökerek a föld felé nőnek, legyökereznek, és a földalatti felsőrész hajtást növeszt, mely felfelé görbülve kinő a föld alól. A valamikori "felsőrészből" növő hajtásrész egy idő múlva a föld fölé kibújó rész alsórésze lesz, és gyökereket is fog hajtani. Természetesen, ha ezt a furcsa növésalakú növényt kivesszük a földből, látjuk mi a helyzet. A nekünk és a növénynek megfelelő helyen elvágjuk, majd most már megfelelő módon földbe ültetve, normális növésű növényünk lesz. Normális körülmények közt minden növény gyökérzete pozitív geotropikus hatás szerint növekszik. A geotropikus hatás alatti, lefelé növekedő gyökerek különböző módon vastagodnak meg. A legtöbb esetben és a legtöbb gyűjtő, nem nagyon vigyáz, hogy biztosítsa a gyökerek megfelelő lefelé és vízszintes átmérőbeli növekedését. Nem nagyon hibáztatom őket. Kíváncsi vagyok, hogy a volt szociálista tábor országaiban élő gyűjtők hány százaléka találkozott a 11. képen látható cserepekkel. Még ezek se a legmegfelelőbbek, de egy ideig jól szolgálnak. Nem tudom hol szerezhetőek be, nekem a lányom veszi a mozgó, utcai árusoktól.

9.
10.
11.

Sajnos, ha nem tudunk megfelelő méretű cserepeket biztosítani növényeinknek (12. kép), akkor ezek úgy fognak mindig nőni, mintha szélességben és magasságban is mindig fűzőben nőnének, amit igyekszenek szétrepeszteni (13. kép), és ha a cserepet szétrepesztés ellen megerősítjük, a fűző hatás csak megmarad (14. kép). A gyökerek, melyeknek állandóan növekedni kell, az edény fala mellett fognak tekeredni (15. kép), és legfőbbképpen "angolkóros" formában, megnyomorítva (16. kép), ami semmi esetre nem lehet megfelelő a növényeknek, mert ők is éreznek, érzik a nyomorúságot, fájdalmat, és nem felejtenek.

12.
13.
15.
16.
16.

A fototropizmus
A fototropizmus sajnos sok problémát okoz nekünk a fototropizmusra érzékeny növények tartásában. Nagyon sok kaktuszunk a két térítő közötti területeken őshonosak. Ezeken a vidékeken nyugodtan úgy vehetjük, hogy a napsugarak vertikálisan érik a talajt, és a növényzetet, míg nálunk a 45. szélességi fokon a napsugarak talajhoz viszonyított beesési szöge 45°. Ezért a napfény a növényeinket nem a növekedő csúcsi részen érik a legnagyobb intenzitással, energiával, hanem csak a növény testének egyik oldalán. Ez a helyzet a napfényre, a fototropizmusra érzékeny növények szempontjából nem megfelelő. Ezek a növények a napfény felé hajolva fognak nőni (17., 18. képek). Ennek két hátránya van. Ferdén nyúlva a Nap felé oldalt túlnövik a cserép szélét, tehát nagyobb helyre van szükségük. Egy idő után a felső növekedő rész olyan nehéz lesz, hogy eldűtheti a cserepet, vagy ha idejében intézkedünk és van helye, elfekszik a polcon, vagy "karóhoz" kell kössük (3., 5., 6. kép). Egyes növények természetes növési formájuk szerint "ferde fejűek" (19. kép), azaz úgy növesztik a felsőrészüket, hogy az úgynevezett növekedési csúcsuk teljesen ferde lesz, egészen a vertikális síkig (20. kép). Később talán az igazi növekedési központjuk csak a virágképzés és terméshozás központja marad, mert a ferde fej miatt a test feljebb nőtt a növekedési csúcsnál, és ez a felső rész fog felfelé és vastagságban is nőni, ahogyan a 20. képen ez nagyon jól megfigyelhető.

17.
18.
19.
20.

Sok helyen a kaktuszok állandóan üvegházban vannak tartva. Léteznek olyan "kereskedelmi" célokra termelők, akik az üvegház tetőrésze alá egy halványszürke, zöldes műanyag fóliát szerelnek. Ez a fólia egy egyenletes vertikálisan felülről jövő fényt biztosít a növényeknek. A növények gyorsabban egyenesen felfelé nőnek ez által. Ezek a növények direkt napfényt sohasem kapnak, de azok a növényfajták, amelyek "ferde fejűek" kéne legyenek, mégsem nőnek ferde fejjel (21. kép). Sok esetben a napárnyékbeli részről növő bimbó egész méretében görbén a Nap felé hajolva nő (22. kép), az egész cserépben csak a Nap felőli részen nyílnak a virágok (23. kép), mert minden virágzó ág és bimbó a Nap felé nő.

21.
22.
23.

A kaktuszok között is vannak, melyek direkt Napot nem kívánnak, és amelyek "csak" világos, de a direkt napfénytől védett helyet szeretnek, és csak ott nőnek és virágoznak megfelelő módon. Ezeknek talán úgy is mondhatjuk, hogy "aljnövényzeti vagy fán lakó" kaktuszok. Ilyenek például a Rhipsalisok (24. kép), Epiphyllumok, Phyllocactusok (25, 23. kép).

24.
25.

A direkt Napot igénylő növények, ha hosszabb ideig nincsenek napon, olyan váltózásokon eshetnek át, hogy "felismerhetetleneké" változnak. A hosszú ideig fény nélkül tartott növények etiolált állapotba jutnak, azaz elvesztik normális zöld színüket (26. kép). A növekedő zónában már látszik az etiolálódás. Halványzöldek, sárgászöldek lesznek. A színváltozással együtt jár a növekedőrésznek a leggyengébb fény irányába is való növekedése és a test nagymértékű elvékonyodása, legyengülése (27. kép), a ritka, gyenge tövisezettséges hajazat kialakulása (28. kép). Az egész növény gyenge, tartásnélküli, pusztuló állagúvá változik. Az etiolált növényi részek minden fényhatásra nagyon érzékenyekké válnak. Egész rövid ideig tartó fényhatás komoly égési károkat okozhat. Ezek a változások nem tűnnek el soha. Ha nagyon vigyázva az etiolált növényt újra normális fénymennyiséghez szoktatjuk, újra normális színű lesz, megkeményedik az állaga, újra normális formával fog növekedni, de az etiolált résznek a formája, hajzata, tövisezettsége véglegesen megmarad. Újra szép növényünk csak akkor lesz, ha megvárjuk az új normális rész kifejlődését, és a csúnya deformáltat eltávolítjuk. Vannak olyan magas növésű kaktuszok is, melyek "érzéketlenek" a fototropikus ingerekre (29. kép). A képen látható magas növények évek óta nyáron szabadban vannak, a rájuk eső napfény beesési szöge kb. 45°, és mégsem "hajlanak" a fényforrás felé, megmaradtak vertikálisan növőknek.
A sűrűn növő növények, mint az erdők fái, egyenesen nőnek fölfelé. Ezeknek a fáknak nincs lombkoronájuk csak a legfelső részükön, ahol kapnak napfényt, és amelyik részeik egymás ellenében versenyeznek a jobb helyért, ahol több napfényt kapnak (1. kép) háttere. Ezek a növények a Nap felé nem tudnak elhajolni, csak az erdő széli fák, mert a többi árnyékolja egymást, ezért egyenesen nőnek fölfelé a több napsugár felé. Ez a tulajdonság gazdaságilag nagyon előnyös, mert egyenes, iparilag jól felhasználható nyersanyag a megfelelően kezelt erdő. Hajtásokat, elvágott növénydarabokat, átültetéskor a földből kivett növényt földtől megszabadított gyökerekkel Napra tesszük, fektetve, hogy a sérült részek beszáradjanak. Ilyenkor a növénytest vékonyabb, gyengébb részei a fototropizmus hatására a Nap felé hajlanak, és növekedésnek induló gyökérkezdemények a föld felé kezdenek nőni (30. kép). Ilyen esetekben a növényt a gyökereivel ültessük normálisabb helyzetbe, még akkor is, ha a földfeletti rész a cserépben lévő talajra fog feküdni (31. kép). Rövid időn belül az "elfeküdt" növény kiegyenesedik, és normálisan növekszik (32. kép).

26.
27.
28.
29.
30.
31.
32.

A hidrotropizmus

33.
34.

Úgymond a régmúlt időkben, amikor csak égetett agyag cserepeink voltak, az a nézet járta, hogy a cserépben lévő föld nedvessége a porózus cserépfalak felé vándorol, ahonnét kijut a levegőbe, és így a cserép mellett több tápanyag rakódik le, ami a vízzel nem tud a cserép anyagán átjutni a külvilágba. A nedvességét vesztő talajban a gyökerek a pozitív hidrotropikus inger hatására a nedvesebb fal felé nőnek, majd a falba ütközve a fal mellett, állandóan kifelé igyekezve, de nem tudva kijutni, csak körbe-körbe nőnek. Ebben volt valami igazság is. Ma, mikor már majdnem különlegesség számba megy, ha növényt agyag edényben látunk valahol. Ugyanez a helyzet a műanyag cserepek esetében is. Ahogy már fentebb írtam, a gyökerek helyhiányában nőnek körbe-körbe a műanyagcserép fala mellett (15. kép). Viszont régen is, és ma is vannak gyökerek, amelyek tényleg pozitív hidrotropikus inger hatására a hosszabb ideig bőven nedvesebb pontok felé nőnek. Ezek a pontok a cserép alján találhatók, mint az öntözéskor feleslegként keletkező vízmennyiség kivezetésére szolgáló nyílások, melyeken a gyökerek ki is nőnek a cserépből (33. kép). Ha szerencséjük van, egy ideig a folyadékot felfogó tálban még bőven találnak vizet. Most lássuk, mi történik egy műanyagcserépben lévő földben. Akár van növény a cserépben, akár nincs, a fentről jövő öntöző víz fentről szivárog lefelé, és ha bőven van víz, a felesleges vizet kivezető nyíláson ennek egy része eltávozik. Ahogy az első csepp víz a talaj felső rétegeibe jut, ott elkezdi feloldani a talajban lévő vízben oldódó tápanyagokat. A víz most már a benne oldott tápanyagokkal folytatja útját lefelé, és addig oldja ki a táplálékot a talajból, amíg talál, vagy amíg a víz oldóképessége nem telítődik. Amikor a tápanyagot tartalmazó víz növénygyökerekkel találkozik, ezek a táplálékkal telített vizet, vagy legalább is egy részét felszívják, kivonják a talajból. Egy bizonyos ideig tartó öntözés után, ha a vízhez nem adunk "tápszert", az öntöző víz nem talál már tápanyagot a cserépben lévő talajban, amit kioldhatna, elszállíthatna a növény gyökeréig, ahol a növény felszívja, hogy legyen miből építkezzen, és élje normális életciklusait. Nem tartozik a tropizmusokhoz, de egy pár szóban erről is kell itt írni. A növekedő gyökerek csúcsán van egy úgynevezett gyökérszőrövezet, melyen találhatók a gyökérszőrök, melyek képesek a földből a vizet a benne oldott nyers tápanyagokkal felvenni (34. kép). E gyökérszőrövezett hossza pár mm-től maxinum 30 cm-ig terjed, és egy övezet élettartalma 14 nap. A gyökérszőrök élettartalma rövid, 4-5 nap. Tehát az a gyökérszőröcske, amelyik ma jelent meg a gyökér sima, növekedő övezete után, kifejlődik, "dolgozik" 4-5 napot, és maximum 14 nap után teljesen elpusztul, lehull a gyökérről (34. kép). Az 35. képen az a vékony besatírozott rész jelenti ezt a gyökérszőr övezetett, ahol a gyökérszőröcskék dolgoznak (34. kép). Az egész gyökérből csak a kis fehér darab a gyökérszőrrész, mely a gyökérsüveg felett mindig nő, és a gyökér alapjánál átváltozik egy érdes övezet részévé, ami már nem vesz fel vizet a benne oldott nyers tápanyagokkal.

35.
36.

A 36. kép magyarázata: Az "A" rajzon friss talajba ültetett, megfelelő gyökérrel rendelkező kis növényünk van. Az öntöző víz képes magával vinni oldott nyers táplálékot a gyökerek felé.
A gyökerek felvesznek nyers tápanyagot, és a maradék a vízzel tovább vándorol a cserép fala és alja felé. Az agyagcserép falán kiszivárog a levegőre a víz, de a benne oldott ásványi sók, melyek nem tudnak átjutni a cserép szerkezetén, a fal belső részén és részben a cserép falában lerakódnak. A cserépen kívül a víz elpárolog. Ha műanyag a cserép, a víz a benne oldott nyers tápanyaggal a falon lefolyik a felesleges vízkivezető nyílás felé, ahol távozik. A "B" rajzon, már eltelt egy idő az átültetés óta. Az öntöző víz mielőtt eléri a gyökérszőr övezetett, áthalad egy talajrétegen, amiből az előző periódusú öntöző víz kioldott egy nagyobb mennyiségű vízben oldódó nyers tápanyagot. A gyökérszőrökhöz már kevesebb tápanyag jut. A gyökérszőrövezet utáni részből a víz most is magával visz oldott tápanyagokat, amiket már a növény nem fog tudni soha felhasználni, ez elveszett tápanyag. A "C" rajzon ugyan az a helyzet, mint a "B" esetben, csak a veszteség még nagyobb. A "D" rajzon a gyökérszőr övezet már eljutott a cserép széléig. A cserépben lévő földből mind kevesebb és kevesebb nyers, feldolgozható tápanyag jut a gyökérszőr övezetbe, mely egy idő óta körbe, körbe nő a cserép fala mellett (15. kép).

Megoldás
Mivel a kaktuszok, nyugodtan állíthatom, könnyen növesztenek új gyökereket (répagyökereket ne bántsunk) jól megnyírhatjuk a régi gyökereket, mert ezek már csak a növény talajba rögzítését biztosítják. A jól megnyírt maradék gyökerek jól ellenőrizhetőek, hogy nem-e betegek, és ha szükséges, könnyebben kezelhetőek. Ha most a régi föld nélkül beültetjük növényünket új földbe, az egész cserépben lévő föld gazdagon fog tartalmazni a növény számára szükséges nyers tápanyagot, aminek javarészét a növény fel fogja tudni használni. A megszokott módszerrel való átültetéskor a régi cserépbeli földlabdát majdnem egészben visszaütettük a kicsit nagyobb cserépbe, tápanyagtartalék nélkül, és csak egy kevés friss földet tettünk a régi földlabda és cserép közé. Ez rossz, gazdaságtalan módszer.

Endogén turgoros vagy variációs mozgások

Egy alkalommal felfigyeltem egy növényem érdekes viselkedésére, ez egy Wilcoxia poselgerii volt. Egyik nap az edény baloldala felé (37. kép), másnap a jobb oldala felé volt elhajolva (38. kép). A növény talán 3-4 napig csinálta ezt a mozgást. Nem tudom mi indíthatta el ezt a mozgást, azóta sem történt ilyesmi egyetlen növényemmel sem. Feltételezem, hogy turgoros mozgás lehetett.

37.
38.

Imbibiciós-higroszkópos mozgások
Azt hiszem, a sok érett magot a termésből kiszóró jelenség idetartozik. Nagyon sok növény termése fentről lefelé felreped, és a magok leválva a köldökzsinórról, kipotyognak a szabadba (39. kép). Más esetekben a magház fentről lefelé több darabba nyílik szét, a magok csomóban a termésben maradnak, majd a szél, eső, esetleg apró rovarok megmozgatva a magokat, elindítják az élet útja felé (40. kép). Valószínűleg ebbe a csoportba tartoznak azok a növények is, melyek termése nagyon vékony és törékeny, száraz burokká érik, és a leggyengébb érintésre szétesik (41, 42. kép).
Egy másik eset, amikor az érett termés a tövisekre támaszkodik, egy keveset elkezd megduzzadni, de nem hiszem, hogy a tövisek szűkítenék a közöttük lévő helyet. Az alsó részén a termés elválik a növénytől, és egy keveset megemelkedik, éppen eleget, hogy a magok kihulljanak (43. kép). Azért nem kizárható a tövisek segítsége sem.
Egy"különleges" eset a következő. A termés tövissel van borítva a magok teljes megéréséig. Ekkor a termésen lévő tövisek mind lehullnak, ott marad a színes érett termés, felkínálva magát a madaraknak, apró rágcsálóknak (44. kép).

39.
40.
41.
42.
43.
44.

Folytatás következik!
Szabó Gábor
Erdély, Négyfalu-Sacele

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.