A latin növénynevek nyelvészeti vonatkozásai (kiejtés, hangsúlyozás, elválasztás)

Hírlevél

Írta: Priszter Szaniszló (1917-2011)

Az élőlények tudományos nevei, vagyis a latin növény- és állatnevek - ha nem is a mai, nemzetközileg elismert, szabályozott formájukban - az ókor óta használatosak. Mivel századunk második fele óta a latin nyelv tanítása jelentősen háttérbe szorult, szükségesnek látszik egészen rövid formában összefoglalni a tudományos növénynevek kiejtésének, hangsúlyozásának és elválasztásának legfontosabb tudnivalóit.
Kiejtés. A latin növényneveknél több magánhangzó és mássalhangzó kiejtése eltérő a magyarétól.

A magánhangzók közül a következőkre kell figyelmet fordítani (a példákban a magyar á és é hosszú vagy rövid kiejtését nem jelöltük):

  • a többnyire rövid (néha hosszú) magyar á; pl. Arum (árum), Calla (kállá)
  • ae hosszú vagy rövid magyar é; pl. Althaea (álthéá), Elaeagnus (éléágnusz)
  • az e fölé helyezett kettőspont (trema) jelzi, hogy mindkét magánhangzót ki kell ejteni: á - ë ; pl. Hippophaë (hippofáé)
  • e rövid (néha hosszú) magyar é; pl. Mentha (ménthá). Cédrus (cédrusz)
  • eu általában éu; pl. Eugénia (éugénia); néha év, pl. Euonymus (évonímusz)
  • i, o és u mint a magyarban, de lehet hosszú vagy rövid kiejtésű
  • oe ő vagy ö ; pl. Foeniculum (föníkulum), Ipomoea (ipomőá)
  • mindkét magánhangzót ki kell ejteni: o-é; pl. Hierochloë (hierohloé)
  • ou u; idegen szavakban, ritka; pl. Simarouba (szimárubá)
  • ue ű vagy ü; (idegen személynevekben); pl. Muehlenbeckia (műlénbékkiá)
  • y görög eredetű szavakban: ű; pl. Dryopteris (drűoptérisz), Syringa (szűringá); de sok esetben í-nek ejtik. Ritkán j ; pl. Cattleya (káttléjá), Yucca (jukká).

A mássalhangzók zöme a magyarral azonos kiejtésű. A következő eltérések fontosak:

  • c általában k; de a magas magánhangzók [e (ae, oe), i és y] előtt c; pl. Acacia (ákáciá), Citrus (citrusz)
  • cc kk, de a mély magánhangzók előtt kc . Pl. flaccus (flákkusz); de Oxycoccus (okszikokkusz)
  • ch többnyire görög eredetű szavakban k + gyenge h, pl. Chelidonium (khélidónium), chinensis (khinénzisz); néha erős h, pl. Colchicum (kolhikum), pulchellus (pulhéllusz)
  • cch hh; pl. Saccharum (száhhárum)
  • gu általában gu, pl. Fagus (fágusz), de mássalhangzó után gv, pl. sanguineus (szángvinéusz)
  • ph f , pl. Callistephus (kállisztéfusz), Ephedra (éfédrá)
  • qu kv, pl. Aquilegia (ákvilégiá), Quercus (kvérkusz)
  • rh; rrh r + gyenge h; rr + gyenge h; pl. Rhododendron (rhododendron), Wolffia arrhiza (volffiá árrhizá)
  • s általában sz, pl. Castanea (kásztánéá); egyes esetekben z, pl. Isatis (izátisz)
  • sc szk, pl. Biscutella (biszkutéllá), Ruscus (ruszkusz); néha szc, pl. Sciprus (szcirpusz)
  • sch sz + k [két külön mássalhangó; nem szabad a német sch (=s)-sel összetéveszteni és s-nek ejteni]; pl. Schoenus (szkőnusz), Bothriochloa ischaemum (bothriohloá iszkémum)
  • sh s (idegen személynevekben); pl. Sherardia (sérárdiá)
  • su szu , pl. Succisa (szukcízá); néha szv, pl. suaveolens (szvávéólénsz), Suaeda (szvédá)
  • th t + gyenge h ; pl. Anthriscus (ánthriszkusz), Thymus (thűmusz)
  • ti ti, pl. Tilia (tíliá); de ha utána magánhangzó következik és előtte nem áll s, t vagy x, akkor ci; pl. Impatiens (impáciénsz), aurantiacus (áuránciákusz)
  • w v (idegen személynevekben); pl. Wulfenia (vulféniá)
  • x ksz, pl. Atriplex (átripléksz), Xeranthemum (kszéránthémum)

A külföldi személyekről elnevezett nemzetség- vagy fajneveknél vitatott, hogy a latinos vagy az illető nyelv kiejtését kell-e használni (pl. Loiseleuria: loiszéléúriá vagy loázelőriá, Woodsia: voódziá vagy vúdziá).

Hangsúly. A tudományos növénynevek hangsúlyozása eltér a magyar nyelvben megszokottól. Míg a magyar nyelvben az első (kezdő) szótag a hangsúlyos (amit itt a latin névnél ékezettel jelölünk), addig a latin növény- és állatnevekben ez csupán a csekély kétszótagú név esetén van így (pl. álbus, Línum, Póa). Minden más esetben a hangsúly sohasem az első, hanem a szó végétől számított második vagy harmadik szótagra esik (pl. Agrostémma, de: Arrhenátherum; Cichórium, de: Chrysosplénium; Mercuriális, de: Mesembriánthemum stb.). (E különbség eldöntése igen bonyolult nyelvi szabályok függvénye, melyek közzététele túlhaladná e rövid áttekintés kereteit.)

Elválasztás. A latin növénynevek sorvégi elválasztásánál a szokásos, a szótag szerinti, valamint (az összetett szavaknál) az alkotó tagok szerinti szétválasztást alkalmazzuk. Ezen felül alapszabály, hogy a sor végén sem az összetett magánhangzókat (pl. ae, oe), sem pedig a több betűből álló mássalhangzókat (pl. ch, ph, qu, rh, sch, th) nem szabad elválasztani.

Forrás: Priszter Szaniszló; Növényneveink 1998.

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.