A kaktusztan (kaktológia) magyar nyelvezetének globalizációs rongálása

Hírlevél

(A latin nyelvvel kapcsolatos cikkek)

Írta: Ficzere Miklós

Nyelvünk is romlik, szakadoz és a drága szavak
Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt”

Márai Sándor: Halotti beszéd, 1950

Hírlevelünkben 2014 decemberében jelentettük meg ismételten Urbán Sándor Nagybetűvel vagy kisbetűvel című cikkét, amely a Csili Kaktuszkedvelő Szakkör tájékoztatójában került először közlésre 1978-ban, és olvashatják honlapunkon a következő linken: http://kaktusz-es-pozsgas-tarsasag.hu/nagybetuvel-vagy-kisbetuvel
Azóta eltelt 37 esztendő! Feltehetjük a kérdést, változott-e valami a kaktusztan hazai nyelvezetében? Mielőtt a kérdés fejtegetésébe kezdenék, kijelentem, nem vagyok nyelvész semmilyen szinten, ezért véleményem, meglátásom helytelen is lehet. Ezt nem zárja ki az idevonatkozó szakirodalom tanulmányozása sem, hiszen az ott leírtakat megfelelő képzettség esetén érthetjük csak meg, mivel mindent, amit nyelvünk nyelvtanáról tudnunk lehetne, nem tanították meg velünk tanulmányaink során. Ez legtöbbünknél bizonyára igaz is. A Debreceni Pozsgástár főszerkesztői munkájába beletartozik a nyelvtani hibák kijavítása is, hol több, hol kevesebb sikerrel, annak ellenére, hogy e javításba mások is besegítenek. E munka lassan 10 esztendőt elérő időszaka megfelelő betekintést adott nyelvezetünk állapotára, melyet Márai Sándor említett versrészlete hűen kifejez. Sajnos azt kell megállapítanom, hogy Urbán Sándor cikke óta eltelt 37 év a romlást hozta magával, amit nyelvünk globalizációs rongálásának neveztem a címben. A világon kialakult egy globális kapcsolatrendszer, melyet magyarul nevezhetünk egyszerűen hálózatnak. Ez a hálózat igyekszik akaratát globálisan az egész világra érvényesíteni, többek között a nemzeti nyelvre is kiterjeszteni, így a magyarra is. Csak érdekességként megemlítem, Gyökös Lajos Latin-magyar szótára (1960) szerint a globális szó a rómaiaknál „cinkos politikai érdekcsoport”-ot is jelentett. Ez a hálózat akarata kiterjesztésével megfordítja nevünket, példaként minden áron Miklós Ficzerének nevezve, ahogyan sohasem hívtak, de nem is fognak. A megfordítás ellen minden felszólamlásom hatástalan maradt. Sajnálatosan e névcsere ellen sokaknak nincsen semmi kifogásuk, sőt, saját elhatározásukból fordítják meg nevüket, mintha ezzel fontosabb, „internacionálisabb” személyekké válnának. Ők nyelvünket készséggel rongálják, önfeladón elfogadva mindent, de ezáltal önmagukat megalázva és megaláztatva. Ők, akik soha nem hallották a vatikáni könyvtár őrének, Guiseppe Mezzofanti (1774 -1849) bíboros mondását: „A magyarok nem tudják, micsoda kincs rejtőzik nyelvükben” És ők, akik észre sem veszik, micsoda gondot jelent ez a név-megfordításos-módi egy névsor abc szerinti összeállításánál. Érdekes, de ilyenkor kénytelenek neveiket úgy írni, ahogyan mi, magyarok írjuk, azaz előbb a családnév, utána a keresztnév! Újabban kezdik összezagyválni megszokott és bevált dátumozásunkat is. Hogy mennyire nem logikus a külföldről beáramló dátumozás, az jól érzékelhető a hozzánk érkező digitális újságcseréknél, ahol a beírt dátum alapján nincs egymásra következő logikus sorrend. De meglepetéssel látom, a digitális folyóiratok archiválásánál kezdik úgy is használni a dátumozást, ahogyan mi használjuk! Igen, mert a keresést ez a logika teszi egyszerűvé és ésszerűvé. Napnyugati mintát utánozva terjed a nevek rövidítésének egybeírása, pl. Nopalea karwinskiana F.A.C.Weber, ahol az első leíró F.A.C.Weber neve szóköz kihagyásával mindenhol egybe írott. Helyesen szóközzel: F. A. C. Weber. Terjed a mértékeknél a szám és a mértékegység rövidítések egybe írása: 5m, 3mm, stb. Helyesen szóközt kell beiktatni: 5 m, 3 mm. És terjed a szakkifejezések nem magyar nyelvű írása. A bibeszál (stylus) magyarul ejtve és írva sztilusz, a csirakapu (micropyle) mikropile, a csésze (calyx) kálix, a bogas virágzat (cymosus) cimózus. A sort még hosszan lehetne folytatni, és hosszú a sora azoknak a szakkönyveknek is, ahol az említetteket magyarul írják, tehát sztilusz, mikropile, kálix, cimózus. A synonymon, társnevet jelentő görög-latin szó írása magyarul szinonima, rövidítve szin. Mégis nagyon gyakori a syn. rövidítés. Vajon miért?
A növények tudományos neve két tagból álló tulajdonnév, melynek első tagja a nemzetségnév, a második tagja a fajnév. A logikai sorrend ugyanaz, mint ahogyan nevünket írjuk. Érdekes, hogy a botanika hangadó élcsapata itt a saját logikájuk szerinti névadást nem tartották elfogadhatónak, számunkra teljes mértékben érthető okok miatt. Most pedig térjünk rá az Urbán Sándor által felvetett kérdésre: Nagybetűvel vagy kisbetűvel? E kérdésnek létezik egy mögöttes változata is: Tulajdonnév vagy köznév? A tulajdonnevet nagy, a köznevet kis kezdőbetűvel írjuk. Az is tény, hogy a latin tudományos növénynevek idegen szavak. Az idegen szavak pontos meghatározása:
Az újabban nyelvünkbe került, a laikus nyelvérzék számára is még idegeneknek, nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat ... — melyek között természetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakként szokás emlegetni” (MNytört. 265.). Az idegen szavak köznevesülhetnek is. „A köznevesülés lassú folyamat. Ennek során az írásformák egy ideig ingadoznak a nagy kezdőbetűs, idegenesen írt tulajdonnévi és a kis kezdőbetűs, magyarosan írt közszói formák között. Az írásmódváltozásra csak akkor kerülhet sor, ha a társadalmi tudatban a köznévvé válás már elég széles körben végbement” (AkH. 201.). Szempontunkból az utolsó mondat a leglényegesebb. A kaktuszok nemzetségnevei mennyire válhattak széleskörűvé a társadalmi tudatban? Mely közösség társadalmi tudatát vizsgáljuk? Érthető módon nem vizsgálhatjuk a teljes magyar társadalmat, nem vizsgálhatjuk a katonák, vasutasok, informatikusok, erdészek és egyéb közösségekét, de vizsgálhatjuk a kaktuszokkal bármilyen módon kapcsolatban álló közösségek társadalmi tudatát ebben a vonatkozásban. E közösségben a nemzetségnevek köznévvé, közszóvá váltak, és főleg toldalékos formában írhatók kisbetűvel, és úgy, ahogyan kiejtjük, de ez bizonyos esetekben a fajnévre is igaz, ha önmagában használjuk. Ilyen esetekben a köznév gyűjtő szóként funkcionál. Nézzünk néhány példát: - A gruzóniáknak kicsi lesz a hely. – Az opunciáimmal sok a baj. – Viszem a vásárba az asztrofitumaimat. Vagy talán így mutatnának szebben az előbbi szavak: grusonii-áknak, opuntia-immal, astrophytum- aimat? Vagy sokak ízlésének előkelőbb megdöntve, és ahol lehet, nagy kezdőbetűvel írva lenne a leghelyesebb: grusonii-áknak, Opuntia-immal, Astrophytum-aimat? Első ránézésre is komolytalannak tűnik a dolog, szinte nevetséges. De az már egyenesen bosszantó, hogy az Opuntia-immal szóban elsikkad az á betű. Ilyen esetekben többen nem teszik az a-ra az ékezetet, pedig ki kellene tenni: Opuntiá-immal, Mammilláriá-kat. Vajon mi lehet az oka mulasztásuknak? Helyesen és magyarul nem így kellene írnunk: opunciáimmal, mammilláriákat? Bizony fájó nézni és olvasni, ahogyan kerékbe törjük nyelvünket! Az idegen szavakat általában a magyar nevekhez, szavakhoz hasonló módon toldalékoljuk, tehát kötőjel nélkül. Az idegen tulajdonnevekhez csak akkor kapcsoljuk kötőjellel a toldalékot, ha a szó végi betű néma, nem ejtődik, vagy ha az utolsó hangot a magyarban szokatlan, bonyolult betűegyüttes jelöli, pl. Keane-nel, Hurley-vel, rousseau- i. Más esetekben tapad a rag, jel, képző, pl. Berrynek, Kanthoz, Beatlesszel stb. Az angol sh, a német sch, az angol, ill. spanyol ch stb. egy hang, tehát Bushsal, Boschsal, Greenwichcsel, Samaranchcsal stb.
Sok a taxon neveknél a betűdöntögetés is! A növények binominális tulajdonnevének megdöntése valószínűleg akkor jött szokásba, amikor szükségessé vált a binominális név és a mögötte sorakozó leírók, szerzők, nevének formai megkülönböztetése. Ez rendszertani, nevezéktani munkák esetében helyes és szükségszerű megoldás. De egyéb esetekben, amikor a binominális név egyedüli, akkor miért kell megdönteni, ki az, aki döntés nélkül nem tudja, hogy egy növény nevéről van szó? Mi magyarok, valamilyen szokás miatt minden taxon nevet megdöntünk, s e sajátos szokásunkkal túltéve mindenki máson, átestünk a ló túlsó oldalára. Mert az rendben, h ogy a növények tulajdonnevét, a binominális nevet megdöntjük, de minek mindent? Ki tudná megmondani az okát? Hogy még jobban eltöprengjünk a leírtakon, nem árt egy kis külföldi kitekintés, mit, hogyan írnak a kaktológiában mások. A kétnyelvű, spanyol és katalán Suculentes újságban (2014. 4. szám) találjuk: Zona de mammillarias vagy Una buena alineción de neobuxbaumias! A két név kis kezdőbetűs, a végük toldalékos, és nincs kötőjeles kapcsolás.
A Svájcban megjelenő Spitze! (Das Jahresmagazin der Sukkulenten-Sammlung Zürich, 2015. 04. 14.) írásmódja: kleinen Opuntien, vagy wie Lobivien, vagy der Pachypodien, vagy der Gruppe der Notokakteen. Az aláhúzott neveknél se döntés, se kötőjeles toldalékolás. Ide kívánkozó megjegyzés: a német a főnevet nagy kezdőbetűvel írja, akár toldalékos, akár nem.
A KUAS (2015. április) német folyóiratban olvashatjuk: Matucanas vagy Psammophora longifolia (Aizoacea), vagy An Aloen. Az aláhúzottak toldalékosak, de nem kötőjelesek, és a toldalékos neveket nem döntik meg. Sőt, a családnevet (familia) sem döntik meg sehol. A felsoroltak csupán azt szemléltetik, más nyelvek miként bánnak az idegen, esetünkben a latin szavakkal, és nem akar kifejezni semmilyen utánzási vágyat, de ahol lehet, célszerű egyszerűsítenünk, kevesebbszer használni a taxonok betűdöntögetését, és leszokni a felesleges kötőjel használatról, miként ezt megköveteli helyesírási szabályzatunk is. Hogy is mondta Batsányi (ejtsd: Bacsányi) János: „Nyelvünk szépségével győzzünk meg minden népet” De miként tegyük, amikor sok kaktuszgyűjtő nem tudja helyesen, magyarul kiejteni az első kaktuszkutatónk, Anisits Dániel nevét, amelynek helyes kiejtése Anisics, és nem Aniszitsz, és nem Aniszic, és nem Anisits, és nem Anisitsz, ahogyan már sokszor hallottam. Ezzel elérkeztünk az idegen szavak kiejtésének gondja-bajához. Sok figyelmeztetést megértem már, amiért egyes latin neveket helytelenül ejtettem ki. Mentségemre legyen mondva, sosem tanultam latint és már nem is fogok. De miért is elvárás, hogy más nyelvek szavait úgy ejtsük, mint azok, akiknek az adott nyelv az anyanyelvük? A magyaron kívül minden nép az anyanyelvéhez idomítva igyekszik kiejteni az idegen szavakat. Kivétel a magyar, akik kezüket-lábukat és nyelvüket törve igyekeznek az idegen anyanyelvűn is túltenni a kiejtés „szépségében”. Miért tesszük ezt, kinek, minek, milyen elvárásnak akarunk megfelelni?
Phlox subulata (floks sub-yew-LAY-tah)

Nézzük meg, az USÁ-ban hogyan ejtik a latin növényneveket: Lewisia cotyledon (loo- ISS-ee-ah kot-ih-LEE-don), Phlox subulata (floks sub-yew-LAY-tah), Physostegia virginiana (fy-so-STEE- jhah ver-jin-ee-AY-nah), Echinacea purpurea (eh-kih-NAY-shah per-per- EE-ah), Agave parryi (ah-GAH-vay PARE-ee-eye), Echinocactus grusonii (eh-kih-no-KAK-tus grew-SO-nee-ah). Higgyenek szemüknek, így írják le nemzettársaiknak, minként ejtsék ki a latin tudományos neveket. Remélem, a magyar nyelv nem jut az angol nyelv sorsára, és itt nem a világnyelv voltára gondolok, hanem arra a különböző irányokba tartó változásaira, amelyekből néhány száz év múlva más-más nyelvek fejlődhetnek ki. Shakespeare nyelvét a mai angol nem érti meg. Míg a magyar nyelv tudományos módszerekkel máig megmagyarázhatatlanul, lényegében ezer éveken át alig változott. És egy idevágó idézet:
Egyfelől el kell fogadnunk a tudósok nézetét, miszerint a honfoglaló törzsek többféle nyelvet (nyelvjárást?) beszéltek; másfelől viszont akkor miképpen lehetséges, hogy már a Halotti Beszédben készen áll a magyar nyelv? Miképpen lehetséges, hogy Julianus barát 1235 táján a Volga mentén megtelepült magyarokkal beszélt magyarul, és megértették egymást, tehát a volgaiak 896-ban beszélt nyelve azonos volt Julianus magyarjainak 1235-ben beszélt nyelvével?”
Idézet: Nemeskürty István összes műve, X. kötet: Kisebbségben saját hazánkban, Szabad Tér, 2005.
Aki ma a Halotti Beszédet olvassa, az kis rásegítéssel megérti!! És még néhány mondat a Microsoft Word helyesírást ellenőrző programjáról. Többek meggyőződése, hogy ezzel a programmal javítani lehet. Valóban, lehet, amit lehet, de akik e globalizációs nyelvrontó tanácsait kritikátlanul megfogadják, többet ártanak a magyar nyelvnek, mint amennyit használnak.
A leírt változtatások egy része már használatos, míg mások fokozatosan bevezetve kerülnek alkalmazásra a Debreceni Pozsgástár szövegeiben, ezért kérem az Olvasók véleményét. Mondanivalóm nem bírálata azoknak, akik cikkeket írnak újságunkba, amelyért köszönet és hála mindenkinek, csupán egy valós jelenség megvitatására irányuló ösztönzés, tudván azt, hogy magam is hibáztam, és használtam a kaktológia magyar nyelvezetének említett, de egyre inkább zavaróvá váló megszokásait. Írásomat idézettel kezdtem, és zárom az alábbi idézettel:
Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. (…)
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! (…)
Ne hagyd hát, hogy elmerüljön, visszasüllyedjen a ködbe, melyből származott (…)
Megbontott a téli gond és romlásodat hozta, megtapodtak,
Megbolygatták hitedet, az eszed megzavarták, szavak áradatával ellepték, (…)

Füst Milán: A magyarokhoz

Kép: Ficzere M. Rövidítések:
Ficzere Miklós
Debrecen
AkH. = A magyar helyesírás szabályai. XI. kiadás. Tizenegyedik (példaanyagában átdolgozott) lenyomat. Bp., 2009. MNytört. = Bárczi Géza, Benkő Loránd, Berrár Jolán: A magyar nyelv története. Bp., 1989

Címkék

Hozzászólások

Dr. Gyúró Zoltán képe

De miként tegyük, amikor sok kaktuszgyűjtő nem tudja helyesen, magyarul kiejteni az első kaktuszkutatónk, Anisits Dániel nevét, amelynek helyes kiejtése Anisics, és nem Aniszitsz, és nem Aniszic, és nem Anisits, és nem Anisitsz, ahogyan már sokszor hallottam.

Magyarul kiejtve tehát: Anisics.
A Gymnocalycium anisitsii fajnevet viszont már a latin kiejtés szerint kell kiejteni, ami gimnokálicium ániszitszii
Forrás: http://kaktusz-es-pozsgas-tarsasag.hu/debreceni-pozsgastar/meg-egyszer-a...
Megjegyzés:
Utánanézés előtt én gimnokalicium anisicsii-nek ejtettem helytelenül.
A Gymnocalycium angol kiejtése és amerikai angol kiejtése (forrás: http://www.thefreedictionary.com/gymnocalycium).
Ahány nemzet annyi kiejtés, ami a hétköznapi használatban elmegy, de a tudományban nem ez a járható út: egy faj létezik, melynek egy érvényes neve van latinul, latin kiejtéssel, így akár szóban, akár írásban mindig tudjuk miről beszélünk legyünk szlovákok, németek v. magyarok.

Adminisztrátor, főszerkesztő és moderátor.

Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.