A gyűjtő, a gyűjtemény és a névtábla

Hírlevél

Mielőtt magam részéről a névtábla ügyet lezárnám, engedjetek meg néhány gondolatot tapasztalataimról – elsősorban a fiatalabb korosztálynak, okulásul.

A címbeni felsorolás első tagja nélkül nincs miről beszélni, nincs névtábla ügy sem! Fiatal koromban a mintát az Édesapám adta. A bélyegeinek rendezése, a csere és annak minden velejárója, a történelmi, földrajzi valamint az állat-és növényvilágról szerezhető ismeretek szerzésének e különös formája, majd a később tapasztalt szerény anyagi hozadéka érdekelt és ösztönzőleg hatott rám. Gyűjtöttem gyufásdoboz címkét, majd bélyeget. Amikor mindezt a kisfiamnak ajándékoztam, az azt köszönettel elfogadta, de nem lett belőle gyűjtő. Nem érezte a motivációt, a gyűjtés ízét, hiányzott belőle a gyűjtői szenvedély, melyet ezzel a gesztussal talán ki is öltem belőle? Aki ennek a szenvedélynek érezte az ízét, az tudja, miről van szó. Azt, hogy mi a gyűjtés tárgya sokféle körülmény határozhatja meg, de részben mindig tükrözi a gyűjtő személyiségét. Van tehát aki „beleszületik”, van, aki „megharcol” érte. Mind addig, amíg valaki korlátok között tudja tartani, addig „csak” hobbi marad, pozitív hatása lehet, mert fejleszt olyan tulajdonságokat, mint az állhatatosság, a szerénység, a rendszeretet, a türelem, és karban tartja az emlékezetet. Szerencsés eset az, ha valakinek egybe esik a hobbija a megélhetési forrásával. Van sajnos olyan is, hogy olyan fokon akarják gyűjteményüket tökéletesre fejleszteni, hogy már a rögeszméjükké válik. Ezzel együtt úgy gondolom, a gyűjtés nem elhatározás kérdése, előbb-utóbb azt veszi észre az ember, hogy azzá vált. Nálam ez több próbálkozás, újrakezdés után, felnőtt korban vált tudatossá. A munkám mellett, ez lett a fő tevékenységemmé. A legtöbb időm és energiám erre ment rá, természetesen a szükséges korlátokon belül. A gyűjtés ezen szakaszában szinte mindenki, - így én is - több pénzt és időt fordít a gyűjteményre, mint amit megengedhetne. Eljön egy pont, amikor nincs helye semminek, a fejlesztéshez pedig, nincs elég terület vagy pénz. Nincs más út, következik a leépítés, szakosodás, és kezdődik minden elölről. Ezért is beszélhetünk szenvedélyről, hiszen a vágy (szerzés, gyarapítás, birtoklás) csillapíthatatlan. Az ember, a nagyon sok jó tulajdonsága mellett, ezekre kevésbé lehet büszke! Ha ez a probléma felmerül, e zt családon belül is illik, időben tisztázni.

Mi a gyűjtemény?
Alapvetően nincs nézeteltérés részemről a Mánfai Gyula honlapján (www.gymnocalycium.hu) megjelent „Intelmei”-ben leírtakkal, továbbá azzal sem, amely a Névtáblázás c. írásában szerepel. Szerintem is, a gyűjtemény nem más, mint tárgyak, esetünkben növények egységesen rendezett sokasága. Fontosnak tartom, hogy a bent lévők azonos vagy hasonló kategóriából (nemzetség, faj) legyenek. Hasonlóan fontos az is, hogy a növényekkel rendszeresen foglalkozzanak, gondozzák őket. A gyűjtemény tárolásának, bemutatásának is szakszerűnek kell lennie. A növények megjelenése, becsessége a gondos kezelésben, védelemben is tükröződjön. Különlegességüket kiemelve, az élőhelyük és környezetük jelzésszerű megjelenítése, legalább számomra, indokolt. A féltés és becsesség sem lehet szimbolikus, hiszen a gyűjtemény időt igényel, amely nagy, ma talán egyre növekedő érték. Élő gyűjteménynek tartom azt, amely változik, de főleg gyarapodik, és amelyet mások is megnéznek, kézbe vesznek, fényképezik, rendezgetik, esetleg cserélik, továbbiakban az érdeklődők körében beszédtéma. Ha a gyűjteményből kivonul az érdeklődés és az idő, vagy nevezzük pénznek, munkának, akkor elveszíti élő jellegét. A feltett kérdésre változatlanul azt tudom javasolni: mindenki azt ír, vagy nem ír a saját táblájára, amit akar. Az a lényeg, hogy a tulajdonos a lehető legtöbb információval rendelkezzen az adott növényről. Megerősítem továbbá azt is, hogy aki cserél, vagy elad, az a saját anyagi, erkölcsi felelősségére, szakmai tekintélyének kockáztatásával teszi. Nem megyek bele viszont azokba a kérdésekbe, mint az egyszerű, a szakszerű vagy a szakgyűjtemény. Nincs rálátásom, nem értek hozzá, megítélésük nem az én feladatom. Véleményem viszont van. Lehet azzal vádolni, hogy nem sok gyűjteményt láttam, de az biztos, hogy a fenti szempontok alapján nem sok gyűjtő dicsekedhet úgymond „komoly” szakgyűjteménnyel Magyarországon.

A végére érve, nem beszéltem a legfontosabbról. Abban a sok növényt tartalmazó egységben rend van, névtáblával vagy nélküle, mert rendnek kell lennie. Ebben a kérdésben nem lehet vita! A magamfajta „kaktuszos” számára a növényismeret kell, amely megszerezhető: gyűjtemények, kiállítások látogatásával, szakkönyvek és adatbázisok tanulmányozásával. Ehhez óriási segítséget ad, a ma már szinte mindenki számára hozzáférhető számítástechnika. Na meg még egy pontos fajmeghatározás kellene! Nincs szükség fontoskodó, tudományos szintű taxonómiára. Mi, csak a szépségükért, különlegességükért és magáért a kertészkedés öröméért tartjuk a növényeinket, igyekezve a fajok élőhelyen kívüli megőrzését, ennyi a feladatunk. Ennek során elkövethetünk hibákat, lehetnek veszteségeink, de igyekszünk arra, hogy tudatosan ne okozzunk senkinek erkölcsi, szakmai vagy anyagi kárt. Főleg nem akkorát, melyet az ember eddig okozott a természetnek a biológiai sokféleség gyengítése terén.

Nagy Sándor, Jászberény

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.