A Gymnocalycium nemzetség rendszertani játszmái 2. rész

Hírlevél

Írta: Nagy Sándor

Régi Gymnocalycium fajok új nevekkel - Új név, régi Gymnocalycium faj
"A faj az, amit egy hozzáértő taxonómus annak tart."
Dr. Borhidi Attila Széchenyi-díjas botanikus, ökológus, egyetemi tanártól szerzett idézet ösztönzött arra, hogy a Detlev Metzing rendszertani felosztásának tanulmányozása kapcsán szerzett tapasztalataimról némi bepillantást adjak az érintett nemzetségről lassan húsz éve tartó rendszertani vitába. Tudom, részemről ehhez nagy bátorság kell. Vállalom, mert minden ember tévedhet, s ez emberi dolog. Ez egy próbálkozás, egyben biztatás, felkérés a gyűjtőtársak felé. Mondjuk el véleményünket a helyzetről, mert ennyivel tartozunk Libnár Antal és Mánfai Gyula emlékének.
Azt már tudjuk, tapasztaltuk és számtalanszor elmondtuk, hogy egy faj egyedei nem egyformák, óriási változékonyság tapasztalható közöttük, jellegzetes különbségek alakulhatnak ki nemcsak az egyedek, hanem az egyes populációk között is. Ezek alapvetően az eltérő környezeti feltételekhez való alkalmazkodásuk miatt következnek be. A kaktuszgyűjtő társadalom a kétszeres vagy ötszörös nagyítóval, határozókulccsal a kezében nagyon lemaradt, tisztelet a kivételnek! A többség alig jutott túl a testfelépítési, megjelenési, alaktani jegyek tisztázásán. Ők inkább a növények gondozásával voltak elfoglalva. A rendszerezők a tudományos technikai forradalom eredményeinek segítségével sokkal gyorsabban haladtak a bonyolult kérdések tisztázásával. Ők ma már nemcsak alaktani, testfelépítési sajátosságokat vizsgálnak a rokonság és a származás felderítésére, hanem összehasonlítják az örökítő anyag szerkezetét és az anyagcsere-folyamatokat is. Feltételezem, legfontosabb törekvésük az, hogy egy felállítandó rendszer mindenki számára érthetően, a többség által elfogadható módon, a lehető leghívebben tükrözze az élővilág fejlődését, vagyis evolúciójának menetét.
Ha belevágunk a közepébe, láthatjuk az eredeti élőhelye szerint Argentína - Córdoba, La Rioja, Catamarca, San Juan, Santiago del Estero, San Luis, Jujuy, és Salta tartományaiban nagyon sok más mellett tenyészik egy kaktusz a hegyekben, a szikes mocsaraknál, és Chaco erdőiben. Ez egy igen nagy terület, a különféle domborzati, éghajlati viszonyok miatt is alkalmas a vitára. Például E. Anderson szerint - a szóban forgó faj - igazi típusa csak La Rioja állam (Sierras de los Llanos hegylánc, Sierra Abajo, a tipikus lokalizáció pedig Ambil városa mellett található.) említett területén él.
E z a tudomány jelenlegi állása szerint a Gymnocalycium bodenbenderianum [(Hosseus ex A. Berger) A. Berger, 1929] néven nevezett faj, előzőleg Echinocactus bodenbenderianus (Hosseus ex A. Berger, 1929). E faj, valamennyi összetevője, a közös vonások, mint a reproduktív szervek, a megjelenés, bőrének barna színe miatt nagyon vonzó és érdekes. Tagadhatatlan, hogy ezt a nagy érdeklődést a kereskedők és a "gyártók" is észrevették, és tömegesen dobták piacra a növényeket. Ez nem lett volna baj. De meggyőződésem, hogy ezek sajnos különböző néven kerültek forgalomba. A helyzetet tovább bonyolította az a vita, amely a különböző "európai iskolák" között alakult ki a Trichomosemineum alnemzetségen belüli faj alatti, faj feletti státuszok elnyeréséért. A vezető német, cseh, az osztrák iskolák mellé megérkeztek az angol és az orosz "trónkövetelők" is. Jelenlegi állás: Schütz - H. Till: Ausztria (AGG) = 0:1, de erről később, más megközelítésben. Nem tudom elképzelni, hogyan lehetséges 22 taxon valamennyi ismertető jegyét egyszerre fejben tartani. Ugyanis az enciklopédia ennyi nevet említ, melyekkel szinonimitás áll fenn a Gymnocalycium bodenbenderianummal. A KuaS - Kettinger. de honlap sem adja 21 taxon alá. A megjegyzések címszó alatt - számomra érthetetlen kuszasággal - számos szaktekintélytől származó különböző, ellentmondó véleményeket ütköztet, melyben Schütz Trichomosemineum alnemzetségének szinte minden faját, valamelyik szinonimájaként említi. Más ismert szerzők, mint az angol Graham Charles is, többé-kevésbé érvényesen leírt nevek alatt, mint szinonimát 7 taxont említ. A The Plant List 19-et sorol fel. A sokféleség hazai bemutatására is találunk megjegyzéseket a szakirodalmunkban.

Gymnocalycium intermedium
Fotó: J. J. Houdré

A kaktusz-es-pozsgás-tarsasag.hu/.../gymnocalycium-bodenbenderianum-h... oldaláról - Csuha Lászlótól idézek: "A gyűjteményemben szerepel egy Gymnocalycium intermedium megjelölésű növény, mely dr. Schummel Rezső gyűjteményéből került hozzám, ő egy német gyűjtőtől vásárolta. Nos, ez a növény a tövisek számában és elhelyezkedésében egy Gymnocalycium ochoterenaera emlékeztet, míg a bordák, a dudorok és a tövisek hosszát, az epidermisz színét illetően a Gymnocalycium intertextumra hasonlít. Érdekes, hogy a növény körülbelül 9 éves, de nem akar virágot hozni, pedig évről-évre szépen fejlődik, holott a mellette elhelyezett Gymnocalycium intertextum és Gymnocalycium ochoterenae bőven hozzák minden évben a virágjaikat annak ellenére, hogy jóval fiatalabb növények. Véleményem szerint a generatív szervek kifejlődésének az elmaradása is a hibrid eredetet támasztja alá." Tehát, aki keres, az talál. A drága idejükkel spórolván, abból a sokból, amit találtam, itt most csak azokat a neveket sorolom, melyeket önálló fajként is ismerhetünk vagy ismertünk!

Gymnocalycium asterium
Fotó: Оксаны и Александра Марковых

- Gymnocalycium asterium A. Castellanos 1950.
Gymnocalycium asterium Castellanos 1957, nem szabályosan leírt név. (Art. 51.1) = Gymnocalycium bodenbenderianum (Hosseus ex A. Berger) A.W. Till 1933.
Gymnocalycium asterium Y. Ito, Expl. Diagr. 191 (1957); R. Strong, Nat. Cact. Succ. J. 30:49 (1975); Hunt (ed.), CITES Cact. Checklist 66 (1992) (szinonima - G. stellatum).
A név születésének rövid története alapján is látszik, hogy az elmúlt hatvan évben végig nagy zavar bonyolódott a két faj körül, ami még ma sem zárult le. Igazolván ezt egy korabeli hazai szaktekintély véleményével: Libnár Antal 1975-ben a Hajdú-Bihari Kaktuszkedvelők Tájékoztatójában Melyik az igazi? kérdésről a következőket írta: "A Gymnocalycium stellatum /Speg./? és a Gymnocalycium asterium /Speg./ Y. Ito? két néven ismert igen szép faj...Később, amikor az Echinocactus nemzetségből a virág ill. a csupasz virágcső miatt különválasztották a Gymnocalycium nemzetséget, A. Berger: /Kakteen 1929/ újra G. spegazziniit írja át 1935-ben Gymnocalycium stellatum névre. Y. Ito japán gyűjtő és rendszerező 1957-ben Gymnocalycium asterium néven írja át a Spegazzini által korábban leirt növényt, feltüntetve, hogy egy külön csoport vezérnövényének tekinti. Az asterium név mellé változatokat, ill. a mai fogalmaink szerint un. kis fajokat is ír le az alakkörön belül. Ezek az un. kis fajok a mai növényrendszertani ismereteink szerint a fajon belüli átmeneti alakok. Az pedig ismert tény, hogy minden fajon belül az alkalmazkodás miatt bizonyos variabilitás lép fel, de ez még nem ok arra, hogy ezeket önálló fajoknak tekintsük, segítségükkel külön fajcsoportot képezzünk. Mivel a növényrendszertani értékelésében változás nem történt, a prioritás elve alapján a legkorábbi neve érvényes, a G. stellatum /Speg,/ Speg. Semmi alapunk sincs tehát, hogy a továbbiakban az asterium faj fogalmat használjuk, bár nálunk egyes gyűjteményekben nagyon népszerű e név. Azt hiszem, hogy ezt a társnevet /synonyma/ a közkézen forgó szakirodalom, ill. az abban inkább asterium névvel illetett növény miatt szeretik gyűjtőtársaink.."

- Gymnocalycium pseudoragonesei - a képen
Leírás nélkül közzétett név /Schütz - Kakteen Sukk. 27 (9): 198-201, 1976./
Eredeti élőhelyei - Jujuy, Salta és Catamarca- alapján is igazolható, hogy földrajzi és morfológiai formája nagyon változó. Ha nincs virága, ez a taxon könnyen összetéveszthető a G. stellatummal vagy a G. occultummal és a G. bodenbenderianummal. De névadóját is megtéveszthette egy kicsi, alacsony növésű, a Salinas Grandes sós sivatag szélén élő, barnaszínű kaktusz faj - a G. ragonesei Castellanos 1950. Vannak szakértők, akik úgy vélik, a származása ismeretlen. Mivel egy árnyalattal zöldebb, jóval nagyobb testű, és nincs annyira a földbe bújva. Talán ezen eltérő jegyek miatt lett a neve: "álragonesei"? Franz Baxbaum professzor hosszú kutatómunka után 1968-ban nyilvánosságra hozott egy új besorolást. A nemzetséget a magok morfológiai jellemzői alapján, valamint az időközben megjelent új fajokat is figyelembevéve, 12 fajsorba sorolta. Így került az "új faj" tizennyolcad magával a 8. Quehliana sorba. Emlékezetem szerint, a múlt század 70-80-as éveiben nagy számban árulták a piacokon. Könnyen tartható, virágaival látványos növény, amely napjainkra viszont eltűnt.

- Gymnocalycium knollii Mereg. 1985
Leírás nélkül közzétett név = Gymnocalycium bodenbenderianum ssp. intertextum (Backeb. Ex H.Till) H.Till 1993-ban vagy Gymnocalycium bodenbenderianum ssp. intertextum v. moserianum Schüetz ex H.Till nom. inval. 1999-ben (= Gymnocalycium intertextum v. moserianum H. Till 1989) Valószínűleg a növény egy alfaja G. bodenbenderianum értelemben vett Till és Anderson, vagy Gymnocalycium ochoterenae értelemben vett Dr. Hunt, Graham Charles és Detlev Metzing. Ők úgy vélik, egy köztes forma a G. intertextum és a G. moserianum között.

Gymnocalycium kozelskyanum
Kép: www.astrokaktus.com

- Gymnocalycium kozelskyanum Schütz
Érvénytelen név 1966-ig, Kaktusy (Brno) 66 (Duben): 47. 1966.

- Gymnocalycium riojense Fric ex H. Till & W. Till 1991.
Alberto Vojtech Fric, a világhírű cseh kaktuszgyűjtő találta 1929-ben La Rioja város közelében, Argentínában. Az első leírása 1991-ben történt meg, Hans Till és fia Walter jóvoltából. Története során számos faj, alfaj, fajta és forma néven került forgalomba. Ezekből csak néhányat említve: G. intemedium, G. lariojanum, G. riojanum, G. guthianum, G. mirandaense, G. platygonum, G. pipanacoense, G. telaritense, vagy folytathatnánk a sort egészen a legújabban leírt G. basiatrum F. Berger, H. Amerhauser, S. Sedlmeier [Gymnocalycium 27(3): 1129-1138 (2014)] - ig. Ezek szerint a Gymnocalycium riojense elavult, és helyette a Gymnocalycium basiatrum nevet kell használni. Minden, az eddig G. riojense taxon alá vagy fölé besorolt nevek helyére a G. bodenbenderianum nevet - mint a G. basiatrum faj szinonimáját kell használni. Mintha valakik elfelejthették volna Fric vagy Schütz névét, érdemeit??? Vagy talán még azt is, hogy az élete végéig (2012.01.24.) az ausztriai Attersee városában élt egy kertész, Johann Anton Till (Hans Till)??? Mint specialista, nagyon jól ismerte a nemzetséget. Azon fáradozott, hogy rendszertanilag tiszta viszonyok és egységesen elfogadott és használható nevei legyenek a fajoknak. Kezdeményezője volt egy, az ausztriai Eugendorf faluban folyó kutatómunkának, amely a G. riojense és a G. bodenbenderianum "csoportok" egyszerűsítése jegyében folyik minden év tavaszán, nemzetközi szakértők részvételével. A fentiek alapján, semmi értelme - de közreadom a Cactus Art Nursery honlapján szereplő anyagot, melyben nagyon jól összegezi az egyes szerzők által felismert, elfogadott alfajokra a legjellemzőbb ismérveket. Ezek az eltérések: a test alak, a tüskék, a virágok színe és a populációk eredeti élőhelyeik szerinti elhelyezkedésükre utalnak:

  • A "riojense" alfaj: Ez a szélesebb körben elterjedt és azt öt radiális tüske és fehéres-rózsaszínes barna virágok jellemzik. Eredeti élőhelye: La Rioja.
  • A "kozelskyanum" alfajnak van három radiális tüskéje, és a virágok sötét rózsaszínek, sötétebb a torkuk. Eredeti élőhelye: Sierra de los Colorados.
  • A "paucispinum" alfajnak van három radiális tüskéje, és fehér vagy tört fehér színű virágai. Eredeti élőhelye: La Rioja.
  • A "piltziorum" alfajnak van 3-5 radiális tüskéje, melyek kezdetben felállóak, majd sugárszerűen széttárulnak. A virágok lila-rózsaszín árnyalatúak. Eredeti élőhelye: Sierra Velasco.
  • A "platygonum" alfaj virága gyöngyház-fehér illatos és 3 darab, köröm alakú tüskéi. Eredeti élőhelye: Salinas Grandes északi része.

Gymnocalycium triacanthum
Fotó: Игоря Сытника

- Gymnocalycium triacanthum Backeberg
Érvénytelen név, 1959 In: Die Cactaceae 3: 1784, Art. 8,2, 37,1 (= G. marsoneri v. matoense). Elfogadott tudományos neve 2014-ig: Gymnocalycium riojense Fric ex Till & Till. Majd: G. basiatrum (G. bodenbenderianum ssp. triacanthum). Eredeti élőhely: Argentína (Córdoba, Catamarca, La Rijoa).

- Gymnocalycium moserianum Schütz 1966
Leírását még érvényesen nem tették közzé. A The Plant List, a továbbiakban: Lista megfogalmazta a szinonimitást a Gymnocalycium intertextummal Backeb. ex H. Till, lásd később. A szakértők egyetértenek abban, hogy hasonlóság van például a lapított gömb alakú testben, amely akár 15 cm átmérőjű és 10 cm magas is lehet. A areolák körülbelül 3-4 mm szélesek, elválasztva egymástól körülbelül 20 mm-re, és fehér nemezelést visel. A tüskék mind radiálisak, számuk 3-5, akár 25 mm hosszú, vékony, rendetlen, fehér-barna, tövében sötétbarna. A virág fehér, kb. 3 cm széles és magas, piros torokkal. Élőhely: Argentína, Észak- Cordoba: Serrezuela, Salsacate, Soto Villa 700-800 m; Cuesta La Higuerra 800 m.

- Gymnocalycium platygonum H. Till & W. Till, Pilbeam 1995
Még eddig (2015), nem tették érvényesen közzé.

- Gymnocalycium intertextum Backeberg ex H. Till 1987
[ Gymnocalycium bodenbenderianum ssp. intertextum (Backeberg ex H. Till) H. Till 1993-ig].

- Gymnocalycium occultum Fric ex Schütz 1962.
Szinonimái: Gymnocalycium stellatum ssp. occultum (Frič ex Schütz) H.Till & W.Till, 1996. Gymnocalycium obductum Piltz. Közölve: Succulenta 69 (4): 74-78, 1990 = G. stellatum. Gymnocalycium stellatum (Speg.) Speg. 1925.
Echinocactus stellatus Spegazzini. Gymnocalycium asterias Y. Ito. Gymnocalycium asterium A. Castellanos 1957 (Nem elfogadott név). Gymnocalycium stellatum ssp. asterium Fric ex Schutz.

Gymnocalycium piltziorum

- Schütz
Gymnocalycium riojense Fric ex H. Till & W. Till ssp. piltziorum (Schütz) H.Till & W.Till = Gymnocalycium piltziorum Schütz

- Gymnocalycium stellatum (Spegazzini) Spegazzini, Nuev. Cact. An. Soc. Argentína 99: 142-143,1925 /? 1935). A következő negyven éves leírási próbálkozásokat megunva 1975-ben Richard Strong végül feltérképezte a kusza tényeket, (lásd Nat. Cact. & Succ. J., 30/2, 49-50), és megmutatta, hogy ez a nagyon jól ismert G. stellatum növény valójában nem G. asterium. Szorosan összefügg ugyan a G. quehlianummal, a G. bodenbenderianummal és a G. ragoneseivel. Az utóbbit sok helyen csak egy törpe fajnak tekintik. A stellatumnak nagy és vonzó, fényes, fehéres-rózsaszínes virága van, rózsaszín torokkal. Két fajtáját is leírták, v. minimum és v. paucispinum néven. G. stellatum v. paucispinum, mivel a faji név azt jelenti, kevesebb tüskék, így is van, általában három meglehetősen rövid tüskék vannak az areolákon.

Gymnocalycium stellatum ssp. occultum
kaktusy-sukulenty.eu

- Gymnocalycium stellatum ssp. occultum Fric ex H. Till & W. Till.

Hosszan lehetne folytatni a sort, talán 2016 tavaszáig, ha egyáltalán megtartásra kerül az ausztriai Eugendorf faluban a következő tanácskozás. Véleményem szerint a taxonok közötti különbségek nem indokolják a G. riojense névváltozását. Még akkor sem, ha ez az ötlet Graham Charles és Detlev Metzing agyában megfogant. Úgy gondolom, egyetlen amatőr is több hasonló problémás nevet ismer a nemzetségen belül. Az egyszerűsítés viszont indokolt volt. Magam részéről nem fogom megváltoztatni a cserepeken lévő címkéket, számokat. Szeretném, ha több egyező, vagy még több különböző vélemény érkezne. Még jelentkezem.

Nagy Sándor, Jászberény

Irodalom

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.