A Gymnocalycium nemzetség rendszertani játszmái 1. rész

Hírlevél

Írta: Nagy Sándor

”A faj az, amit egy hozzáértő taxonómus annak tart”. Engedelmet kérek az olvasótól, hogy Borhidi Attila akadémikus, ökológus professzortól származó idézettel kezdem mondanivalómat. Ezzel is nyomatékolni szeretném: nem vagyok taxonómus, csak nagyon régen foglalkozom kicsi gyűjteményemben a kaktuszokkal. Bátran mondom tehát: a kaktuszgyűjtőnek az a legfontosabb, hogy meg tudja különböztetni a fajokat egymástól. Voltak "csodaszámba menő" biztos határozókulcsok, de valójában a legutóbbi időkig a gyűjtőknek a fajmeghatározás alapja a „biztos” és a „bizonytalan” összehasonlítása volt . A „biztosnak” élőhelyén, a fajtársától származó termés magjából kellett kelnie. A meghozandó döntést csupán az befolyásolta, miből van több, az egyező vagy a különböző jegyekből. Körülbelül ezt nevezik a tudósok tradicionális taxonómiának, amellyel elsősorban alaktani bélyegek alapján lehet osztályozni.
Az elmúlt század elején jöttek a nagyok, mint Britton és Rose, Alberto Vojtech Fric és Kreuzinger, majd Dr. Bohumil Schütz és Dr. Franz Buxbaum professzor. Nem feledkezhetünk meg kortársainkról sem. Ők már az un. „molekuláris forradalom” részesei, akik már nemcsak a látható külsőségek, hanem az információhordozó molekula, a DNS szerkezetében kódolt, állandóbb genotípust tekintik az élőlények rendszerezése alapjának. Név szerint: Helmuth Amerhauser, Hans Till és fia, Dr. Walter Till, Gert Neuhuber valamint Graham Charles, akik a Schütz alapú rendszert fejlesztették, nagyon sok segítséget adva a gyűjtőknek.
A Gymnocalyciumok csodálatosak, de az alapvető különbségek, mint a meztelen kehely és az a bizonyos áll kivételével, formagazdagságuk miatt nehéz őket azonosítani. Különösen az Argentína tartományaiból (Córdoba, La Rioja,
Catamarka, San Juan, San Luis ) tömegével érkező növényeket, ill. az onnan származó magokból nevelt növendékeket. Szerencsére ma már annyi információval rendelkezünk a Gymnocalycium nemzetségről is, hogy annak teljes bemutatása szinte lehetetlen. Vannak szinte évről-évre megjelenő figyelemre érdemes próbálkozások, de a fajokat szinte senki sem vállalja megnyugtatóan rendszerbe foglalni. Marad azonban továbbra is a kétség, hogy a különböző fajcsoportokon belül, hogyan is fejlődtek a fajcsoportokba tartozó fajok, és melyeket nevezhetünk fajoknak.


1. kép: Gymnocalycium erinaceum – Metzing „jó faja”.

Talán most, Dr. Detlev Metzing?

A „The Plant List” (a továbbiakban: Lista ) és Detlev Metzing rendszertani felosztása tanulmányozása kapcsán az interneten és a szakirodalomban nagyon sok érdekességet és kérdőjelet találtam. Kezdem mindjárt azzal, hogy a Lista 259 fajt említ a Gymnocalyc ium nemzetségen belül. Ebből 77 az elfogadott és további 22, a megoldatlan státuszú, a maradék az úgymond előző, vagy a korábban használt névvel jelzett taxon. Egyszerű a következtetés: a fajok számát illetően még mindig folyik a vita, és nem csitul. Szerintem ez már régen nem a Gymnocalyciumokról és nem a botanikáról szól.
A jelenlegi legmodernebb molekuláris növénygenetikai kutatások valamint a morfológiai trendek figyelembevételével átalakították a Schütz-féle alnemzetségi rendszert 2011-ben. A Microsemineumi alnemzetségbe csak egy faj: a Gymnocalycium saglionis (Cels) Briton & Rose 1922 maradt. Nem kell másik faj:
- G. tilcarense (Backeberg) H. Till & W. Till 1997
A megoldatlanok közül nézzük mindjárt az "öregeket":
- G. deszianum Dötz 1943
- G. sigelianum (Schick) Hosseus 1926
- G. sutterianum (Schick) A. Berger 1929
Metzing egyelőre nyugdíjazta őket, pedig pályafutásuk alatt mindvégig egyenként is önálló fajok voltak. Pályafutások végén mind a Gymnocalycium capillense csoport tagjaiként szerepeltek, mint szinonim nevek. A következő: - G. bozsingianum (Schütz) Piltz 1993. Jóval a hivatalos leírása előtt jelent meg a gyűjteményekben, Franz Bozsing osztrák kereskedőnek köszönhetően. Schütz a több növény leírásában is jeleskedő szakértőről nevezte el. A státusza megjelenése óta változatlanul bizonytalan. Nálunk az "Arizona Kaktuszkert" növénylistája 2002-2008-között folyamatosan, az orosházi Kiss László pedig 2007-ben kínálta. Ma, ha a szakirodalom megemlíti, akkor a kemény, durva, kissé ívelt és általában fehér tövisűek csoporjában, a Gymnocalycium castellanosii Backeberg 1936-ban szerepelteti.


2. kép: Metzing szerint nem több, mint a Gymnocalycium gibbosum szinonimája.

Élőhelyükön a populációk között a különböző ökológiai viszonyok miatt hibridizáció ritkán fordul elő. Sajnos a gyűjteményekben tartott növényeknél tudjuk, nem ez a helyzet. A közös légtérben, ahol két faj egyedeinek a virágai is könnyen megtermékenyülnek, és ezáltal hibrid magokat hoznak létre. Én még soha nem vásároltam "hibrid" növényt. Csak úgy, mint például: Gymnocalycium hennissi. Mindig később derült ki, hogy mesterségesen előállított, maradandó hibridről van szó. A Lista szerkesztői úgy látják, ezeket most rendbe lehet tenni.
- Gymnocalycium × heidiae G. Nehuber 1999
- Gymnocalycium heidiae G. Nehuber 1999 - természetben előforduló hibrid, valószínűleg a
Gymnocalycium baldianum × Gymnocalycium rosae) [ http://kwiki.republika.pl/wom.html ]
- Gymnocalycium × pazoutianum J. J. Halda 1998 [Gymnocalycium denudatum × Gymnocalycium baldianum] (Schütziana - Gymnocalycium Online Journal)
A szerkesztők arra is gondoltak, itt a 22 taxon vizsgálatánál van mód arra, hogy a közelmúltban az Andok-hegység keleti oldalán, Bolívia és Észak-Argentína területén őshonos mintegy 60 kaktuszfajt - melyek az Aylostera, Mediolobivia, Rebutia, Sulcorebutia és Weingartia nemzetségeket érintik, a szinonimitási jogállásuk megtartása mellett a Rebutia nemzetségbe egyesítettek (Hunt & Taylor, 1990; Hunt, 1999, Anderson 2001)


3. kép: Még egyszer a Gymnocalycium erinaceum. Metzing „jó faja”(?)

A kérdés azonban nem oldódott meg, hiszen a legújabb kutatások kimutatták,, hogy a Rebutia nemzetség a jelenlegi formájában nem egy közös rendszertani őstől származó fajok csoportja. A Sulcorebutia és a Weingartia külön-külön nemzetségek. Ettől függetlenül ezek a növények nagyon régen a gyűjteményeinkben levő, jól ismert fajok. Általában gömb alakú kaktuszok, melyek kisebbek 10 cm-nél. A hasonlóság szembetűnően megtévesztő a "meztelen" virágaik miatt.
- Gymnocalycium cintiense (Cardenas) Hutchison1959
- Gymnocalycium cumingii (Britton&Rose) Hutchinson 1959
- Gymnocalycium fidaianum (Backeberg) Hutchison 1957 = Weingartia
- Gymnocalycium neocumingii (Backeb.)Hutchison 1957 = Weingartia;
- Gymnocalycium neumannianum (Werdermann 1937) F. H. Brandt 1976
= Rebutia neumanniana (Werdermann 1937) D. R. Hunt 1987
- Gymnocalycium onychacanthum Y. Ito 1957 (Ulrich Creutzburg szerint G. marsoneri)
- Gymnocalycium ottonis Hosseus1926;
- Gymnocalycium pulquinense (Cardenas) Hutchison1957 = Weingartia;
- Gymnocalycium vorwerkii (Fric 1930) Hutchison 1959
= Neowerdermannia vorwerkii Fric 1930
- Gymnocalycium westii Hutchison 1957 = Rebutia fidaiana (Backeberg 1933) Dr.Hunt 1987

Befejezésül a megoldatlanok közül nézzük az "új fajokat"

Az élővilág összetétele folyamatosan változik, a fajok folyamatosan átalakulnak, átmenetileg eltűnnek, új fajok keletkeznek. Sajnos a gyakorlat mutatja, sokkal többször hallunk fajok élőhelyi kifosztásáról, mint újak felfedezéséről. Az ingyenesen elérhető "Schütziana" Gymnocalycium Online Journal [ http://www.schuetziana.org/ ] 1990 óta folyamatosan közli a leírásokat, ismertetőket, cikkeket és képeket. Ezeket sajátként használni nem lehet, csak engedéllyel.
- Gymnocalycium affine Radamír Repka 2010 (Cactus and Succulent Journal, 2010, megjelent "Schuetziana" 2010. A leírás megtalálható a Magyar Kaktusz és Pozsgás Társaság honlapján a Szukkulens enciklopédia Növényismertető-n.
[ http://kaktusz-es-pozsgas-tarsasag.hu/taxonismerteto/gymnocalycium-affin... ]
- Gymnocalycium esperanzae Radimír Repka & Tomás Kulhánek (Schütziana, 2(3)-2011. Megjelent "Schuetziana" Volume 2, 3. szám, 2011.
- Gymnocalycium gertii Viktor Gapon & Schelkunova 2010. Megjelent: Kaktusz-Klub, 3 (1): p.
46-51 Oroszország.
- Gymnocalycium morroense Tomás Kulhánek, Radimír Repka & Jaroslav Procházka 2010.
Megjelent: Gymnocalycium, 23 (3): p. 947-954.

Nagy Sándor
Jászberény

Források és szakirodalom

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.