A Debreceni Pozsgástár 2017. 4. újságjából

Hírlevél




Nagy Marianne A Hoya nemzetség irodalmi áttekintése
„A Hoya vagy magyarul viaszvirág nemzetség fajai kedvelt szobanövénynek számítanak világszerte (MARINELLI, 2006), Magyarországon a dísznövény kultúrában mégsem meghatározó a szerepük. Sokuk speciális ha- bitusa és igénye miatt tartásával, termesztésével jelen pillanatban leginkább csak kisszámú gyűjtő foglalkozik, és komolyabb kertészetekben is (dán illetve holland importból) csupán egy-egy taxonnal (Hoya carnosa, Hoya lanceolata subsp. bella) képviseltetik magukat, habár cserepes dísznövényként való tartásra a nemzetség több tagja is alkalmas lenne. A fenti okok miatt választottam dolgozatom témájául a Hoya nemzetség bemutatását. Célom, hogy megismertessem a változatos, értékes és különleges szépségű virágokkal díszítő viaszvirágokat, melyek méltán érdemelnének nagyobb megbecsülést. Ennek érdekében összegyűjtöm a hozzáférhető nemzetközi, és a hazai kertészeti, botanikai szakirodalomban, valamint a világhálón megtalálható, nemzetséggel kapcsolatos adatokat, információkat. Dísznövényként való szélesebb körű elterjedését az is indokolja, hogy dugványozással különleges berendezés nélkül is könnyen szaporítható. Kísérlettel alátámasztva a megállapítást, három különböző közegben (víz, homok, perlit és tőzeg 1:1 arányú keveréke) öt taxon gyökeresedési erélyét vizsgálom a szakirodalmi ajánlásoktól merőben eltérő időpontban: télen.”

Ficzere Miklós Pozsgás növények magyarországi kastélyokban az 1700-as években
I. Rész: Szukkulensek Érsekújvárott és Szepesváralján
A pozsgás növények magyarországi elterjedésének és megismerésének története az eddigi történeti munkák alapján még a mai nap is fehér foltnak számít. E kutatásban eddig Dr. Nemes Lajos érte el a legtöbb eredményt, aki több új adatot is felszínre hozott. E cikk szerzője a Magyar Nemzeti Levéltár Magyar Országos Levéltárában 13.534 regestrata (aláírásokkal és pecsétekkel ellátott eredeti irat) és 641 irregestrata (összesen 14.175) urbárium és összeírás kutatása során csak négy (!) olyat talált – latinul vagy németül írva -, amelyek valamilyen pozsgás növényt említenek. Egyéb forrásból tudható, hogy Fischer Dániel késmárki orvos egyik kisebb tanulmánya a Cactus Peruianusról (így írta!) 1731-ben jelent meg, ahogyan ezt Ernyei közléséből tudjuk. És ez az a pont, amikor vissza kell kanyarodnunk az 1755. évi szepesváraljai Ceres Perviliana növényhez. Fischer eredeti cikke fellelhetetlennek bizonyult, talán valamelyik irattárban lappanghat, lehet éppen Késmárkon. Megjelenő történeti cikkeimben sajnálatosan csak külföldi növényrajzokat tudok használni szemléltetésként. Ennek oka egyszerű, magyar kéztől a XIX. sz. végétől találhatók pozsgás növényekről ábrázolások, ezt megelőzően nincsenek. A régi írások arra is rávilágítanak, Linnének nem volt nehéz dolga kitalálni a binominális nomenklatúrát, mert mát előtte is sokan használtak ilyen megnevezéseket.

Fábián László Alberto Vojtěch Frič, egy rendkívüli életút. 12. rész.
Frič növénynemesítő és kísérleti tevékenysége azonban nem maradt titokban a németek előtt és Koch mérnök segítségével kapcsolatot létesített vele a Birodalmi munkaközösség elnöke, aki a növénytermesztésért volt felelős Giessen-ben, G. Sessous professzor, az eredmények és vélemények kölcsönös cseréje véget. Frič válaszlevelét Kochnak kellett volna kézbesítenie. Eléggé részletesen ismertette benne az addigi eredményeit, de egyúttal tudomásul adta, hogy a két állam közti háborús viszony miatt nem fogadja el az együttműködést. A válaszlevél tartalma miatt még Koch sem mert vállalkozni a levél átadására, s mikor Frič tudomására jutott, hogy Sessous professzor nem kapta meg teljes válaszát, személyesen írt neki egy levelet. Nem tudta elképzelni, hogy Koch miért tért ki a teljes válasz átadása alól, Sessous-nak küldött levelében ezt az incidenst érthetetlenül fogta fel. Szerinte a szólásszabadság és a bizalom természetes fogalom, azonban ezek a fogalmak az akkori Németországban bűnnek számítottak. Válaszlevele hangsúlya és stílusa még napjainkban is sokakat megrengetne:
„Tisztelt mérnök úr, a mai politikai helyzetet annyira kedvezőnek találja, hogy a munkaközösséggel kapcsolatba lépjek. Úgy ismerem Önt mint becsületes embert és tudom,…
A többi megtudható a Debreceni Pozsgástár 2017. 4. újságjából.

Ingrid Schaub és Dr. med. Ricardo Keim Egy új faj argentínából az Austrocactus colloncurensis

„Több éve utazgattunk Argentínában azzal a szándékkal, hogy megismerjük az ország kaktuszflóráját. Neuquen tartományban, az Andok közelében, Zapalától délre folyik a Collon Cura-folyó. A partján vezető út mentén felleltük egy olyan kaktusz több populációját, amely különbözött az általunk már ismert fajoktól. A növények jellemzőik alapján az Austrocactus nemzetség egyik képviselőjének tűntek, de a kisebb test és a nagyszámú sarj meglehetősen szokatlan. A különböző évszakokban tett látogatásaink alkalmával lehetőségünk volt a virágok, a termések és a magvak vizsgálatára. A rendelkezésre álló irodalom alapján történő összehasonlítás után arra a következtetésre jutottunk, hogy itt egy eddig ismeretlen Austrocactus fajról van szó, és amelyet új fajként írunk le.”

Nagy Sándor Baljós árnyak „Kaktusz Eldorádó” egén

„Mexikó északi és déli része között jelentős fejlettségbeli eltérés tapasztalható. Ennek sajátossága, hogy egyszerre tartalmazza a régi, elavult és modern módszereket, mind a mezőgazdaság, mind az ipar területén. Sajnos, mint a legtöbb dél-amerikai országra jellemzően, itt is igen nagymértékű a különbség szegények és a gazdagok között, a szegény tartományok és a szerencsésebb adottságú vidékek között. Európaiak számára elképzelhetetlenül magas szintű a bűnözés és a korrupció. A földnélküli, a nyomorszinten élők döntő többségben a halmozottan hátrányos helyzetű indián népességhez tartoznak. Az ország nagy részén a kevés csapadék miatt szinte lehetetlen a mezőgazdálkodás. Korábbi adatok alapján a földterület csupán 13%-a alkalmas szántónak és további 38-40%-a legelőnek. (…) A fejlődés során az elsők lehettek a 6-10 m-re, vagy még magasabbra növő oszlopos Marginatocereusok, majd követték a hatalmas termetű Carnegiea gigantea vagy magyarul a kandeláber kaktuszok és a többiek. Mára a túlélő példányok mellett elsősorban marha- és juhlegelők, épült- és épülő utak, víztárolók, haszonnövény ültetvények vannak. A fa- és papírtermékek iránti világszerte megnövekedett kereslet kielégítése érdekében teljes erdőket irtottak ki és folyamatosan irtanak ma is.”






Cristian Neciu Az Aztekium nemzetségről dióhéjban

„A romániai kaktuszgyűjtő egyesület szimbóluma az Aztekium nemzetség. Kisméretű, gömb alakú növények tartoznak e nemzetségbe, amelyek az észak mexikói Nuevo León államból származnak. A nemzetség nevét az Azték nép tiszteletére kapta. A növények magánosak vagy sarjadnak, jól látható bordáik vannak, jellegzetes árokszerű vízszintes barázdákkal. Areolái majdnem tövistelenek, alkalmanként megjelenhet egy-egy tövis, ami rövid, meggörbült és nem hegyes, az idősebb areolákról lehullik. Virágai a növekedési csúcs közepén jelen nek meg. Termései többé-kevésbé rejtettek az areola gazdag gyapjú takarójában, a magok a csapadékvíz segítségével szétszóródnak az anyanövény körül a környező terepen, ami növénycsoportok kialakulását eredményezi az élőhelyen. A Rayones-völgyben, Nuevo León államban 1929-ben Friedrich Ritter fedezte fel a nemzetség első faját, amit az ő tiszteletére neveztek el Aztekium ritterinek. Élőhelye meredek mészkősziklákon található, ahol csak kevés egyéb növényzet él meg. A populációkat különböző életkorú egyedek csoportosulásai alkotják, részben besüllyedve a sziklák üregeibe vagy repedéseibe.”

Ficzere Miklós Kaktusz és pozsgásgyűjtők: Barizs Dániel

Dani szeret mesélni, anekdotázni, én meg szívesen hallgatom, mint most is:
„- Debrecenben laktam a Jerikó utcán közel az iskolához 1980-90 között, ebben az időszakban lehordtam a kaktuszokat a bérház elé árusítani, de mindig vittem 5-6 db-ot a gyűjteményemből is. Ilyenkor a felnőtteken kívül a suliból haza induló gyerekek körbeálltak és kérdésekkel halmoztak el. Ők csak egyszerűen „kaktuszos bácsinak” hívtak. Néhányszor kaptak tőlem a levált sarjakból, nagy örömükre. Azt kérded, hogyan vélekednek a kaktuszokról? Nos, erről a mai napig rossz a tapasztalatom. Volt, aki azt mondta, átverték, mert gömb kaktusznak adták, most meg a teteje vékony, hosszú, vagy állandóan locsolom, mégis kipusztult. Azt is mondták, rakjam ki a napra, mert Mexikóban is a napon nő, stb. Emiatt mondom, sokszor a felvilágosítás hiánya okozza a legtöbb problémát. De a vevőknek is elő kellene venni egy-két szakirodalmat!” És az érdeklődés fokozására még egy kedves történet: - „Számomra viszont, amire még mindig szívesen vissza-emlékszem és már sokszor sok helyen elmeséltem, ez is a Jerikó utcához kötődik. Történt ugyan is egy napon, hogy a sokaságból megszólalt egy ember: - Elnézést, az a szép kaktusz nem eladó? Persze gyűjteményem egyik darabjára mutatott. Mondta, ő is szereti a kaktuszokat, nem gyűjtő, csak kedvelő és tetszik neki az a kaktusz, megvásárolná. Mondtam: - Az nem eladó, az a gyűjteményem. Szinte minden hétvégén, de kéthetente megjelent, egy alkalommal 500 Ft-ot ígért, akkoriban ez nem volt kis pénz. Tartottam magam, hiszen nekem is tetszett, és nem akartam megválni tőle. Később mindig ráígért, 3 év alatt lassan eljutott 2000 Ft - ig.”



Ficzere Miklós főszerkesztő

Címkék
Címke: 
Szerző: 
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.