A cseh és szlovák kaktuszozás történelme

Hírlevél

Az első kaktuszféléket bizonyíthatóan még Kolombusz hozta át Európába. A 16. század második felében már bizonyosan elkerültek Prágába is, egyéb tropikus növényekkel egyetemben. II. Rudolf császár és más nemes urak udvarában ebben az időben nagy népszerűségnek örvendtek a különféle elvont tudományok, mint az alkémia, mágia és a bódító italok (bájitalok) főzése, s mint az ilyenekhez , szükség volt azokra az import növényekre, melyekhez az azték és az inka rituális szokások is köthetőek voltak.
A 18. század végéig politikai okokból visszaesett az egzotikus növények beáramlása Csehországba, még a nagy hírnevű tudósok munkái sem nagyon jutottak el ide. A századforduló tájékán javult a helyzet és új korszak kezdődött, mely színvonalban utolérte az akkori európai mércét. Két kiemelkedő személyiséget tudnák említeni, Tadeáš Haenke és Benedikt Roezl kutatókat. Maga Alexander von Humboldt tesz említést róla, hogy Haenke alapozta meg a dél-amerikai természettudományok kutatómunkáit. Roezl viszont Amerikában tett szert olyan népszerűségre, mint amilyenre az akkori európai botanikusok közül senkinek sem sikerült. Tadeáš Haenke (1. kép) orvosi és természettudományi diplomát szerzett Prágában, majd Bécsben dolgozott. 1789-ben Őfelsége a Legkeresztényebb spanyol király felkérte őt, hogy felügyelje a fizika és botanika részlegét Malespin tudományos expedícióján. Az expedíció küldetéséhez tartozott Észak- és Dél- Amerika nyugati partvidékének tanulmányozása. Haenke, mielőtt az expedícióhoz csatlakozott volna, magánúton beutazta Argentínát, Uruguayt, majd az Andokon átkelve eljutott Chilébe, majd innen Perun át Mexikóba és Kaliforniába. 1794-ben a spanyol király szolgálatában Chilében ezüst- és aranybányák után kutatott. Útjai során rengeteg anyagot gyűjtött, melyet két kötetben akart megjelentetni, „Flora Peruviana“ és „Flora Mexicana“ címmel, ha ez sikerült volna neki, tudományosságban, ami e területek ismeretét illeti, megelőzte volna Humboldtot is. Bolíviai utazása során az akkori gerilla háborúban mindenét elvették és elégették.
Csak néhány oldalnyi írott anyag maradt meg, mely a „Caroli a Linné... genus Plantarum“-ban jelent meg 1791-ben. Haenke amerikai útja során rengeteg élő növényt küldött Csehországba, az anyagot Karel Bořivoj Presl dolgozta fel. Csaknem 13 évig tartott neki, amíg leírta és osztályozta az anyagot, a kész kéziratot, mint „Reliquiae Haenkeanae“ adta ki 1838-ban. Roezl nevét sok, általa felfedezett növény viseli, pl. Cerus (Borzicactus) roezlii, más növények, mint pl. Pilocereus dauwitzii, Pilocereus hoppendstedtii (ma ezeket a fajokat más nemzetségekbe sorolják) fajok sokáig fennmaradtak a kezdetleges gyűjteményekben, mint magoncok, az első sikeres magvetések eredményeként. Mikor Roezl 1817-ben hazatért, megkedvelte nővére két fiát, különösen az egyiket, Eduard Klabochot, akit magával vitt a következő, tengerentúli útjára. Ez az út volt a fiatalember életének sorsfordulója, mert amerikai tartózkodása idején egy életre megszerette a kaktuszokat. Éppen ő volt az, aki később nagy hatást gyakorolt A. V. Fričre. Frič volt a cseh kaktuszozás történelmének legjelentősebb képviselője, szerintem világviszonylatban is a legjelentősebb szakember, aki megérne egy önálló cikket. Klaboch gyakran megengedte a fiatal Fričnek, hogy megcsodálja gyűjteményét, mely idővel odáig fajult, hogy 19 évesen ő maga is útnak indult Dél-Amerikába kaktuszvadászatra. Ezt a kifejezést saját maga találta ki, és a mai napig a cseh irodalomban ezt megjelölést használják azokra, akik tanulmányútra ruccannak át Amerikába.
A 19. század közepén létrejöttek az első, kezdetleges gyűjtemények, melyeket az amerikai kontinensen tartózkodó cseh kutatók (felsorolásuk egész oldalt igényelne, ezért mindig csak a legjelentősebb személyeket említem meg) felfedezései tápláltak. Természetesen ebben az időben csak a gazdagabb nemesek és polgárok engedhették meg maguknak, hogy a drága importnövényeket megszerezhessék maguknak. A felszaporodott kínálat később lehetővé tette az árak csökkenését és az újabb gyűjtemények kialakulását. A kor legjelentősebb gyűjteményét František Seitz hozta létre, melyet Roezl (2. kép) által küldött magok vetéséből nevelt ki. A gyűjtemény jelentőségét fokozza, hogy maga gróf Desfour hatalmas összegért megvásárolta azt. Seitz rövid időn belül kiépítette a második kollekcióját, mely az akkori szakemberek szerint is Európában a legnagyobb volt. 1870-ben Seitz latin nyelven, nyomtatásban megjelent katalógusában a „Catalogus cactearum cultorum a Francesco Seitz, Praha – Bohemia“-ban több mint 900 fajt említett. Ezt a második gyűjteményt az ismert bécsi építész, Dautwitz vette meg.
A cseh kaktuszozás igazi nagy személyisége A. V. Frič (Alberto Vojtěch Frič, aki a 3. képen látható az amerikai bennszülöttek körében) volt. 1882-ben született Prágában, és mint 19 éves diák egyedül indult az első dél-amerikai útjára, ahol is rövidebb, hosszabb megszakításokkal 12 évig élt. Érdeklődése eleinte kizárólag csak a kaktuszokra korlátozódott, később elkezdett foglalkozni az akkori indián kultúrákkal is, de a kaktuszokhoz haláláig hű maradt. Saját magát kaktuszvadásznak (lovec kaktusů) kezdte nevezni. Az uruguayi útja során meglátogatta dr. Arechavaleta urat, akivel szorosan együttműködött a helyi flóra meghatározásában és közlésében. Érdekes, hogy ebben az időben nagyon kevés önálló leírása jelent meg, annak ellenére, hogy sok jelentős felfedezése volt (pl. a Gymnocalycium mihanovichii).
1923-ban ismét átkelt a tengeren, ekkor Észak-Texast és Mexikót látogatta meg. Hatalmas növényanyaggal tért haza, több mint 50 000 példányt hozott át, köztük az Astrophytum asterias újonnan felfedezett növényeit, vagy az általa felfedezett Astrophytum senile és Obregonia denegrii fajokat. Az említett fajok abban az időben nagyon értékes példányoknak számítottak. Elképzelhetetlenül nagy kár érte, amikor a német-cseh határon bürokratikus okokból feltartóztatták azt a vagont, melyben növényei voltak. Egyetlen fagyos éjszaka alatt elpusztult a szállítmány legnagyobb része. A megmaradt kiállított példányok, köztük ariokarpuszok, korifanták, mamilláriák, mammillopsziszok, Prágában a kaktuszosok körében nagy feltűnést keltettek.
1926-ban újra Dél-Amerikába utazott ahol szisztematikusan foglalkozott a rebutia, lobivia, gymnocalycium, parodia, oreocereusz, fraileja fajokkal. Mivel eleinte a cseh folyóiratok nem kívántak Frič-csel együttműködni, cikkeit a német „Möllers Garten Zeitung“-ban jelentette meg. Hazatérte után, 1929-ben megkezdte az általa gyűjtött növények osztályozását, éspedig nem a megszokott módon, hanem a növényfajok egymás közötti kereszteződésével. Ő volt az első európai, aki pozitívan fogadta a két amerikai szerző, Britton és Rose nevezéktanát. Ernest Schelem-mel közösen létrehoztak egy teljesen új rendszert, mely többnyire Frič nemesítési tapasztalataira támaszkodott. Rámutatott a magvak morfológiai bélyegeinek fontosságára is, és A. F. Buining-gel, Kurt Kreuzinger-rel és Willi Wessner-rel létrehoztak egy tanulmányi csoportot erre a témára. C. Backeberg-et is ő vette rá a „kaktuszozásra“, ez az inspiráció olyan erősen hatott rá, hogy követte Frič-et a nevezéktanban is. Backeberg Schumann rendszerét fejlesztette tovább.
Térjünk vissza a század elejére. A kaktuszok ekkor még mindig nem tartoztak az olcsó növények közé. Nagy szenzációnak számított, amikor 1897-ben Prágában Antonín Záruba kertész és e növények lelkes propagátora, kiállítást rendezett. Gyűjteménye az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül is a legnagyobb volt, melyet Frič legújabb felfedezéseivel gyarapított. A 20. század húszas éveiben a magról való sikeres szaporításoknak köszönhetően, újabb és újabb gyűjtemények keletkeztek. Jaromír Seidl festő, Frič egyik jó barátja segítségével német mintára megalapították a cseh kaktuszosok önálló szervezetét. Ez 1922-ben volt és kezdetben csak prágai növénykedvelők voltak tagjai, csak később szerveztek be Prágán kívül élőket is. Pár év után igény mutatkozott egy szaklap megjelenésére is, 1925-ben jelent meg az első füzet, „Kaktusářské listy“ címen. A prágai szervezet létrejötte inspirált néhány lelkes brünni (Brno) kaktuszost és ők itt hoztak létre egy szervezetet Astrophytum név alatt. A kezdeti jó viszony a két szervezet között hamarosan megromlott, és csak a II. világháború után egyeztek ki. A II. világháború után folyamatosan helyre állt az egyéni és szervezett kaktuszozás. 1946-47-ben megjelenik a „Věstník“ című közlöny a brünni Astrophytum klub jelentős segítségével. Az 1948-1952-es években felújították a „Kaktusářské listy“ (Kaktuszos oldalak) folyóiratot. Az aktív libereci kaktuszos Jozef Jelínek-nek köszönhetően 1965-ben jelent meg a „Kaktusy“ folyóirat első száma, ez a folyóirat már a 48. évfolyamába lépett! Színvonalával biztosan világelső s ezt nem azért állítom, mert csekély személyem is szerkesztőbizottsági tag, hanem a közölt cikkek és felvételek is ezt bizonyítják. A libereci kaktuszközösség önálló klubbá szerveződött és példájukat hamarosan más városokban és tájakon is követték. Létrejött a Cseh Kaktuszosok Szövetsége. 1978-ban politikai okokból átalakult ez a szervezet és beolvadt a Cseh Kiskertészek Szövetségébe. Ekkor több mint 8000 (nyolcezer) tagja volt. Csak Prágában ezer tag volt regisztrálva. A prágai klub ekkor jelenteti meg saját folyóiratát „Aztekia“ név alatt. A háború utáni években csak keveseknek volt szerencséje átjutni a nagy vízen. Annál fontosabb volt a kaktusztermelők hazai sikere, melyet világszínvonalra fejlesztettek ki. Zdeněk Fleischer-nek köszönhetjük a zárt térben történő magvetések sikerét, Otakar Sadovský és Ján Šuba kisérleteikkel (hibridizáció, oltások stb.) sokban előrelendítették a nagybani termelést és kaktusztartást. Sok növénykedvelő, mint amilyen dr. Bohumil Schütz is volt, hatékonyan foglalkozott nevezéktannal és rengeteg új fajt ír le.
Az ebben az időben tevékenykedő személyek közül kiemelnék néhányat, kiknek mégis sikerült kikerülniük, s nevük ismert a kaktuszos világban. Dr. Jan Říha sokszor volt odaát, sok útleírást jelentetett meg, a kubai és venezuelai melokaktuszok nagy szakértője. Sok növényfajt fedezett fel és írt le. Róla is elneveztek növényeket. MUDr. Vladimír Habermann tanulmányútja elsősorban az USA déli részére korlátozódott. A Lophophora nemzetség ismerője, kutatásokkal bizonyította hatóanyagait. Fokozatosan kialakultak speciális gyűjtemények, melyek csak bizonyos alakkörökkel kezdtek foglalkozni, mint pl. mamilláriákkal, notokaktuszokkal, gymnocalyciumokkal stb. Ezek az emberek aztán létrehoztak önálló csoportokat, és kiadtak monotipikus kiadványokat, sok közülük tevékeny még jelenleg is. A notokaktusz kedvelők /notofil/ folyóirata a Minimus.
Az 1989-es év politikai változásokat hozott és a kaktuszosok is átformálták „politikájukat“. Kiváltunk a Kiskertészek-től, és 1990-ben megalapítottuk (én is jelen voltam) a Cseh és Szlovák Kaktusz- és Szukkulenstermelők Egyesületét (Společnost Českých a Slovenských Pěstitelů Kaktusů a Sukulentů). A szervezetben jelenleg 78 csehországi és 11 szlovákiai klub van jelen, a tagok száma több ezerre tehető. Az egyesület folyóirata 3700 példányban jelenik meg évente. 2002-től a szervezet átvette az „Atlas Kaktusů“ kötet kiadását is Pavel Pavlíček-től, aki korára való tekintettel mondott le a kiadásról.
A szervezet évente egyszer hívja össze a vezetőségi közgyűlést, és négy évenként szervezi meg a választóbizottsági nagygyűlést, melyet minden alkalommal más klub szervez meg. A következő Szlovákián lesz Pöstyénben (Piešťany) 2016-ban. A szervezet kötelessége a folyóirat és most már az „Atlas“ színvonalas megjelentetése, az archívum fenntartása és fejlesztése, a klubok közti együttműködés koordinálása és sok más fontos dolog. A szervezet a kiadványok hasznából tartja fenn magát, a kluboknak nem kell anyagilag támogatni azt. Mindegyik klub önálló szervezet, saját maguk határoznak létükön, működésüket tagdíjakból, kiállítások bevételéből, szponzorok segélyéből fedezik. Sok klubnak saját lapja is van. A nagyobb klubok szimpóziumokat rendeznek hazai és külföldi előadókkal, tagjaik más vidékek kaktuszosait látogatják csoportosan.
Szlovákiában magánkiadásban jelenik meg a „Cactaceae“ folyóirat, valamint az „Atlas Sukulentov“ kiadvány. A „Cactaceae“ és a „Kaktusy“ folyóirat kétnyelvű, ami nem azt jelenti, hogy a cikkek mindkét nyelven jelennek meg, hanem azon a nyelven, melyet a szerző használ. Kis akarattal a cseh és szlovák emberek tökéletesen megértik egymás nyelvét.
A rendszerváltás után sokkal könnyebben lehetett eljutni a kaktuszos és szukkulens vidékekre. Ezt sokan kihasználták és kihasználják. Évente több tucat növénykedvelő vesz részt különféle expedíciókon. A legismertebbeket említem: Petr Pavelka, Pavel Pavlíček, Jozef Odehnál, aki már 17 utat járt meg, Stanislav Stuchlík, Roman Staník, Igor Dráb, Alexander Lux, Ladislav Horáček, stb. stb. Úti kalandjaikat és felfedezéseiket komoly cikkekben is megjelentetik és nemcsak a hazai lapokban. Sokan közülük új fajokat is felfedeztek és leírtak. A nevezéktani munkáikat külföldön is komolyan veszik.
Képek: Internet. Bélyeg: Anonymus

Ladislav Fábián
Szlovákia

Címkék
Flag Counter
Flag Counter since 28. february, 2013.
Flag Counter számlál 2013. február 28-tól.